Határtalanul Erdélyben

A 8. évfolyam lehetőséget kapott arra, hogy a Határtalanul program keretében elutazhassunk Erdélybe. Már 7. osztályban is eljuthattunk volna a régi Magyarország terültére, de sajnos a járvány miatt ez meghiúsult. Most viszont enyhült a helyzet, úgyhogy 5 csodás napot töltöttünk itt.

Ez az egy hét rengeteg élményt tartogatott számunkra. Láthattuk Nagyváradot, Kolozsvárt, a Tordai-hasadékot és sóbányát, a Gyilkos tavat, a Békás-szorost, a korondi vásárt. Jártunk Csíkszeredán és Segesváron is. Minden nap sürögtünk-forogtunk. sosem álltunk meg, hiszen rengeteg látnivalót néztünk meg egy röpke hét alatt. Így visszagondolva, az ezernyi szép hely és program közül talán a Tordai-hasadék és a csíkszeredai iskolalátogatás volt a legemlékezetesebb. Az előbbinél teljesen magával ragadott minket a hely szépsége és a kirándulás élménye. Két órát túráztunk 2-3 megállóval, amikor az idegenvezetőnk megosztott pár történelmi legendát Szt. Lászlóval és a hasadékkal kapcsolatban. Gyönyörű volt látni a fejünk fölé magasodó sziklákat és az útvonalunkon csörgedező kis patakot. Ez volt a második nap. A harmadik napon Csíkszeredán jártunk a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban. Mint már említettem ez volt az egyik legemlékezetesebb program. Ez nem a szép tájról és kilátásról szólt, hanem a székely diákokkal való kapcsolattartásról. Hatalmas vendégszeretettel fogadott minket az iskola egy tanára és néhány tanulója. Egy rövid ismertető után csapatokra osztódtunk szét, és egy-egy ottani diákkal „felfedeztük” az iskolát, és beszélgettünk. Meséltünk a mi iskolánkról, tanárainkról, szokásainkról. Azóta is tartjuk a kapcsolatot velük. Remélem, ha még egyszer eljutunk Erdélybe, ismét találkozhatunk velük.

Mikor utolsó nap átléptük a határt, mindenkiben vegyes érzések voltak. Egyrészt örültünk, hogy lehetőségünk volt arra, hogy majdnem egy teljes hetet Erdélyben tölthettünk, másrészt viszont maradtunk volna még, hiszen összehozta az osztályunkat, jobban megismertük egymást, sokat nevettünk együtt. Hálás vagyok, hogy ezt a felejthetetlen kalandot velük élhettem meg.

 

Írta: Takó Dóra, Palkó Mia



Comments are Closed

^