Fantasztikus siker a megyei elsősegélynyújtó versenyen
Iskolánk történetének első elsősegélynyújtó versenyén vett részt szakköröseink csapata május 25-én. A Dallos Bálint (6.m) által vezetett csapat tagjai Horváth Márton (7.b), Molnár Rozália (6.n), Molnár Zsófia (8.b) és Szőnye Rózsa (8.a) voltak. A ’Mentés másként’ nevű team igazi csapatként dolgozott össze és az előkelő 2. helyet szerezte meg a megyei erőpróbán – csupán 1 ponttal maradt le a dobogó csúcsáról.
A megyei verseny gyermek kategóriájába 5-8. osztályosok nevezhettek. 7 csapat küzdött egymás ellen. 7 kárhelyen kellett sérülteket ellátni. Az általános iskolásoknak ugyanazokban a szituációkban kellett rátermettségüket bizonyítani, mint a középiskolásoknak. Egy-egy helyszínen természetesen több sérültet kellett ellátni. Volt például epilepsziás kisgyermek, gerinc- és koponyasérült felnőtt, szemsérült kisgyermek, darázscsípésre allergiás apuka, klinikai halott. A legérdekesebb a telefonon levezényelt felsőlégúti idegen test eltávolítása volt. Kihívást jelentett a késsel a párjára és az elsősegélynyújtókra támadó fiatalember.
Pihenőállomásokat is beiktattak a rendezők, a Magyar Vöröskereszt Vas Megyei Szervezetének munkatársai. A katasztrófavédelem állomásán tömlőt kellett két terelőkúp közé kigurítani illetve óriáspuzzlét kirakni, a Vas Vármegyei Rendőrfőkapitányság Bűnmegelőzési Alosztályának képviselőjénél bűnmegelőzéssel kapcsolatos keresztrejtvényt kellett megoldani, a Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársaitól érdekes előadást hallottak az Okostányérról. Itt különféle gyümölcsökből és zöldségekből frissítő italt mixelhettek a csapattagok. Az utolsó állomáson egy vöröskeresztes totó várta a csapatokat.
A 10. n osztály két tanulója, Molnár Julianna és Varga Borbála pedig imitátorként vette ki részét a versenyből.
Külön köszönet illeti Horváth Balázs mentőápolót, aki szaktudásával, hitelességével hathatós segítséget nyújtott a felkészülés során.
Szívből gratulálok a versenyzőknek!
Szöveg és fotó: Molnárné Dr. Magyar Gabriella, szakkört vezető tanár
Országos tájfutó diákolimpia
Hétvégén zajlott a tájfutó diákolimpia, amelyen iskolánkat 3 tanuló is képviselte. A gyerekek két napon mérték össze tudásukat.
Szombaton Szegeden a rövidtávú városi sprinter szám volt, ahol Dorka 9. ; Barni 18. ; Máté 36. helyen végzett.
Vasárnap rendezték Ópusztaszeren a hosszútávú versenyszámot. Itt Dorka a nagyon szép 5. helyen végzett. Máté 32. ; Barni 37. lett. Mindhárman a II. korcsoportban versenyeztek.
Beszámoló: Pócza Tímea, testnevelő tanár, munkaközösség vezető
Székelyföld és Szászföld felfedezése: A 7. N osztály erdélyi úti beszámolója
Hosszú készülődés után május 1-jén hajnalban kissé álmosan, de izgatott várakozással gyülekeztünk az iskola előtt, hogy buszunkra felpakolva útnak induljunk Erdélybe. Némelyikünk bőröndjére pillantva akár 2 hétre is elegendő lett volna a csomag, de valójában 5 nap együttlét várt ránk. Hamarosan mindenki elfoglalhatta az áhított helyét társa mellett, és szüleinktől elbúcsúzva végre elindultunk. Kísérőink osztályfőnökünk, Ági néni, valamint Zsuzsa néni és Szilvi néni voltak.
Az első nap főleg utazással telt, hiszen kb. 800 km utat tettünk meg. Természetesen izgalmak így is akadtak: három hónap után éppen Amerikából hazatérő osztálytársunk, Kati az Alföldön csatlakozott hozzánk, így teljessé vált az osztálylétszám. A határon átkelve, Nagyváradon találkoztunk vezetőnkkel, Zsolt bácsival, aki azonnal tisztázta, hogy nem „idegenvezetőként”, hanem „honi vezetőként” szeretné velünk tölteni az elkövetkező napokat, és nyomban ellátott bennünk néhány fontos információval. Első hosszabb megállónk a Király-hágónál volt, majd tovább utazva Marosvásárhelyen álltunk meg, ahol néhány fős csoportokban feladatokat megoldva fedezhettük fel a várost.
Estére érkeztünk a szállásunkra Gernyeszegre, ahol a szobánkat elfoglaltuk, majd finom vacsorát kaptunk. Vacsora után természetesen még sok izgalom várt ránk, hiszen a napi eseményeket meg is kellett beszélni…..
A második nap az első megállónk Szováta volt. Megnéztük a Medve-, a Zöld- és a Vörös-tavat. A Medve-tó különlegessége, hogy a világ legnagyobb heliotermikus tava. Ezután Parajd következett, ahol megcsodáltuk a Sószorost, a sósziklákat. Egy nagyot sétáltunk, de megérte, mert a táj gyönyörű volt. Valaki még az ”iszappakolást” is kipróbálta. Korondon ebédeltünk, utána pedig megnéztük a népművészeti vásársort. Sajnos nem voltak igazán minőségi portékák, de néhányan így is jól bevásároltak.
Farkaslakán Tamási Áronról emlékeztünk meg, a sírjánál az író gondolatait olvastuk fel, és elénekeltük a székely himnuszt. Székelyudvarhelyen rövid városnézés következett.
Csíksomlyón a kegytemplomban imádkoztunk, majd meglátogattuk a „barátok feredőjét”. A hideg (10-12 oC-os) vízbe sokan belógatták lábukat. Ezután ellátogattunk a csíkszeredai Millenniumi templomhoz is, amelynek látványos épületét Makovecz Imre tervezte.
Szállásunk Csernáton volt, ahol vacsora után – már sötétben – a közeli pályán fociztunk egyet.
A harmadik nap a reggeli elfogyasztása után első programként meglátogattuk a csernáti iskolát, ahol találkoztunk az ott tanuló diákokkal. Míg a fiúk fociztak, többen a lányokkal beszélgettünk.
Az iskolalátogatás után felkerekedtünk és a következő állomásunk a vulkánból kialakult Szent Anna-tóhoz vezetett. A tó és a környéke is nagyon szép volt, az idő csodálatos, pont ideális a túrára. Az út során megnéztünk egy barlangot, amely a monda szerint az időjárást meg tudja jósolni. Pihenésképpen a tónál egy kicsit falatoztunk, nagyon finom kürtös kalácsot ettünk. Egy kis lazítás után, innen tovább indulva értünk el egy aprócska kis kápolnához, amely a tó mellé épült, és kapta a Szent Anna-kápolna nevet. Bár a velünk szembe érkező turisták medvékre figyelmeztettek minket, mi sajnos vagy inkább szerencsénkre nem találkoztunk az erdőben sem kicsi sem nagy medvével.
A remélt „medvekaland” után átsétáltunk a tó közelében található mohaláphoz, amely a Szent Anna-tó vulkánjának iker vulkánja helyén jött létre. Ide érkezve egy helyi idegenvezető mesélt nekünk a környék jellegzetes növény- és állatvilágáról.
Az ebédet egy “Paprika & Pálinka” nevű étteremben fogyasztottuk el, ahol megkóstoltunk egy helyi ételt, a miccset, krumplival és mustárral. A többség szerint nem volt olyan finom, mint az otthon készült házi fasírt.
Az ebédet követően egy hosszú séta után érkeztünk a helyiek által “Büdös-barlangnak” nevezett helyhez, itt a jellegzetes bűzös szagnak a falakon lévő kén az oka. A barlangban nagyjából 10 másodpercet töltöttünk, hisz figyelmeztettek minket arra, hogy a kén tartós belélegzése akár halálos is lehet, ezért ott sem lehajolni, sem túl sok időt tölteni nem szabad.
A nap során meglátogattuk Prázsmáron a híres erődtemplomot is, mely arról nevezetes, hogy régen a szászok itt tárolták az értékeiket. Végigmentünk a lőrésekkel teli folyósokon, és a templomot is megnéztük.
Este a szálláson vacsora után egészen lefekvésig sokat játszottunk, és még többet nevettünk.
Így telt a 3. napunk, amely szuperre sikerült.
A csütörtököt Brassóban kezdtük egy csoportos feladattal. Térképen a bejelölt nevezetességeket kellett azonosítani. Megtekintettük a gótikus Fekete templomot is.
Ezután Törcsvár következett, az elhíresült „Drakula kastély”. Bár a várnak valójában nincs köze Drakulához, mégis borzongva jártuk végig a szűk lépcsőket.
Késő délutánra járt az idő, mikor megérkeztünk a vajdahunyadi várba. A monumentális gótikus, reneszánsz stílusú épület mindnyájunkat lenyűgözött. A monda szerint Szilágyi Erzsébet innen küldte el levelét fiának, a leendő Mátyás királynak Prágába.
Az előbb említett program után, már sötétben érkeztünk meg Algyógyra, a szállásunkra. Finom vacsora várt bennünk, mindenkinek ízlett. A szobánk kicsi, de kényelmes volt. Az egyik fiú csoport pedig szinte egész lakosztályt kapott.
Az ötödik nap reggeli után megtekintettük az ifjúsági szállás udvarán levő Árpád-kori román stílusú körtemplomot. Az utolsó nap hosszú utazással telt. Néhány látnivalóban azonban volt részünk. Láthattuk Déva várát, egyik osztálytársunk a balladát is felolvasta. Máriaradna búcsújáróhely kegytemplomában megcsodáltuk a Szűz Anyát ábrázoló 17. századi oltárképet. Majd Aradon megemlékeztünk a 13 vértanúról az Aradi vértanúk emlékművénél. Itt köszöntünk el vezetőnktől is, és kb. 9 órás utazás után az esti órákban érkeztünk meg Szombathelyre az iskolánk elé, ahol szüleink már nagyon vártak bennünket.
Az öt nap csodás élményeket adott az egész osztálynak, gazdagodtunk ismeretekben, új dolgokat láttunk, és még inkább közösséggé kovácsolódtunk.
Maár Maja Anna
Kovács Klementina
Szabó M. Katalin
Ádám Nimród
Rettegi Ákos
Menyhárt Benedek
Nagy Péter