Szent Gellértre emlékeztünk
Szent Gellértet népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre herceg nevelőjeként, remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.
2022. szeptember 23-án a felső tagozatos és a gimnáziumi osztályok a Szalézi templomban vettek részt szentmisén, amelyet Köbli Tamás iskolalelkész mutatott be. Tamás atya Szentmártoni Mihály, jezsuita atyát idézte: »Vannak olyan álmok, amik soha nem valósulnak meg, és van a valóság, amit soha nem álmodtunk volna.«, majd e mottó segítségével buzdította iskolánk tanulóit és pedagógusait Szent Gellért példájának követésére.
Ezen a napon délelőtt az alsó tagozatosok is megemlékeztek a katolikus iskolák védőszentjéről, Szent Gellértről. Reggel a 4.c osztályosok egy előadás keretében felelevenítették Szent Gellért életének főbb állomásait. Ezután osztályon belül szentünk életével kapcsolatban feladatokat oldottak meg a gyerekek. A Tarisznyások együttes megzenésített verseivel, dalaival szórakoztatta az alsósokat, akik nagyon élvezték a koncertet. Délután egy közös szentmisével zárták a napot.
A zenei szolgálatot mindkét szentmisén Rátkai Imréné, Mariann néni vállalta. Az alsós programokat Stalzerné Kulcsár Lilla és Hajbáné Mátyás Katalin tanítók szervezték.
A Szent Gellért nap egyik legszebb momentuma volt, amikor a 12. évfolyamos diákok közül négyen utoljára öltötték magukra ezen a szép ünnepen a ministráns ruhát, hiszen jövőre már főiskolán vagy egyetemen tanulnak majd.
Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Figyelj embertársaidra és segíts nekik!
Érzékenyítő tréning a Brenner Iskola 5. n osztályában
Napjaink individualista világában egyre kevesebb figyelemmel fordulunk a környezetünkben élőkre, kiváltképpen a valamely fogyatékkal élő embertársainkra.
A Vas Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház szervezésében a Brenner Iskola 5. n osztályos tanulóinak lehetősége nyílt testközelből megtapasztalni, hogy egy gyengén látó embernek milyen nehézségekkel kell megküzdenie a mindennapokban, azonban azt is megtapasztalhatták, hogy ezt milyen lelkierővel, természetességgel és derűvel teszik ezek az emberek.
Bősze Gyuri bácsi a Vas Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének vezetője és elmaradhatatlan társa Potter a vakvezető kutya, Gorza Norbert az Önkéntes Ház irodavezetője és Groszmann Viktória projekt asszisztens a gyerekek számára érthetően, nagyon szemléletesen és a személyes tapasztalást segítségül hívva mutatták be – a számunkra természetesen, gond nélkül végzett – napi teendők okozta nehézségek leküzdésének lehetőségeit.
Az osztályt három csoportra osztották, az egyik csoportban Viktória megmutatta, hogy bekötött szemmel milyen nehéz felismerni a mindennap használt, unalomig ismert tárgyakat, nagy derültséget és csodálkozást kiváltva a gyerekekből.
A másik csoportban Norbert a fehér bottal való közlekedés nehézségeit, technikáit és praktikáit mutatta be. Furcsa érzés volt megtapasztalni mennyire más bekötött szemmel végig menni azon az útvonalon, amelyen mindennap százszor is végig megy az ember.
A harmadik csoportban Gyuri bácsi és Potter a vakvezető kutyával való közlekedést szemléltette. Fantasztikus volt látni és megtapasztalni milyen fegyelmezetten, odaadóan és szakértelemmel segíti a vakvezető kutya a gazdáját. Megdöbbentő volt, hogy Gyuri bácsi a számára ismeretlen terepen milyen magabiztosan, milyen sebességgel közlekedik. Ebből látszott, hogy ez a kapcsolat nem csak arról szól, hogy a kutya mutatja az utat, ez a kapcsolat elsősorban a bizalomról szól. A kutya tudja, érzi, hogy a gazdája bízik benne, tudja, hogy ő a gazdi „szeme” és ennek megfelelő komolysággal végzi a dolgát. Amikor a hám rajta van, teljes lényével a feladatra koncentrál, semmi és senki nem tántorítja el a feladatának végrehajtásától, amikor a hám lekerül róla akkor egy játékos, barátságos kutyus, akit lehet dögönyözni, akivel lehet játszani. Csodálatos volt látni a kutya és gazdája ilyen szintű szimbiózisát.
A bemutató végén mindnyájan elhittük, amit Gyuri bácsi mondott, nevezetesen, hogy ők teljes életet élnek. Közlekednek, kulturális eseményeken vesznek részt (például cirkuszi előadáson), túráznak a természetben és mind e mellett élik a mindennapjaikat.
Ami a legfontosabb tanulsága volt a bemutatónak, az az, hogy bíznunk kell önmagunkban és bíznunk kell egymásban, mert ez átsegít bennünket a nehézségeken. Nagyon fontos volt, hogy a gyerekek megtanulták, hogy hogyan kell segíteni a gyengén látó embertársainknak, és ezzel az ismerettel felvértezve már nem fognak tétovázni, ha segítséget kell nyújtani. Ennek következtében a segítségnyújtás egy természetes velejárója lesz a magatartásuknak az élet más területén is.
Karagityné Geiger Szilvia osztályfőnök (Gyermek-és Ifjúságvédelmi felelős)
Erdei Vándortábor – Vasi Hegyhát – 2022. június 27-július 3.
Az elmúlt tanév végén iskolánk 24 táborozni vágyó tanulója útra kelt , hogy egy hét alatt bejárva a Vasi-Hegyhátat, aktív pihenéssel töltse vakációjának elejét. A hét nap alatt megtettek több, mint 70 kilométert, bár útjukat nagymértékben nehezítette a rendkívüli hőség. A negyedik-ötödik-hatodik évfolyamos diákokat pedagógus kísérte: Kozma Andrásné Jutka néni, Kovácsné Elek Hajnalka és Nyull Ágnes.
A gyalogos vándortábor jellemzője, hogy 2-2 éjszakát töltve egy helyen, egész napos túrákat tettek meg, útközben a környék nevezetességeit, érdekességeit felkeresve. Mindenütt telepített katonai sátrakban aludtak, az áramellátás és a fürdési lehetőség mindenütt biztosítva volt számukra. Reggelit, hideg úticsomagot és meleg vacsorát kaptak mindenhol. A nehéz hátizsákokat a szálláshelyek között autóval szállították, mindig csak a napi élelmet kellett magukkal vinni kis hátizsákban. Az első két éjszakát Vasváron töltötték, szerencsére mindkét nap hűsölhettek a Vasvári termálfürdőben. Első nap délutánján a vasvári Szentkutat keresték fel, a második nap pedig a Vasvári sánchoz és a Vaskapuhoz túráztak. Délután a nagy forróságban jólesett a múzeum hűvöse, ahol lelkes idegenvezetőjük segítségével fegyvert forgathattak, páncélt húzhattak és lúdtollal is írhattak az egykori kolostor falai közt.
Harmadik és negyedik nap az oszkói Hegypásztor pincéknél volt a szállás. Útközben Csehimindszenten megtekintették Mindszenty bíboros szülőházát. A legforróbb órákban a betonúton való gyaloglástól megmenekültek: állandó segítőjük, Varga Péter erdész kisbuszt biztosított számukra, hogy a hőgutát elkerüljék.
A pincesoron idegenvezetéssel hűsölhettek a szépen helyreállított eredeti pincékben, majd este szalonnát sütöttek a vendéglátók jóvoltából. Másnap egy rövid túrát tettek a jeli arborétumba, szerencsére óriásra nőtt fák árnyékában haladhattak, és a Varázskert útjai is árnyasak voltak.
Az utolsó két nap a Szajki-tavak környékén telt, ahol ismét felfrissülhettek a csendes strandon. Délutáni programként a helyi erdész mutatta be a tó körüli erdő állat- és növényvilágát. Lebilincselő előadása mindenkit magával ragadt. Olyan szemléletesen és szeretettel, nagy szakmai alázattal mesélt, hogy mindannyian kicsit erdészek szerettek volna lenni! Az esti programot még egy falunap is színesítette, Soltész Rezső fellépését közvetlen közelről láthatták, sajnos a hajnali háromig tartó mulatság a kemping szomszédságában nem sok pihenést tett lehetővé.
Bár a vándortáborozók többségének ez volt az első tábora, sőt többeknek az első távol töltött éjszakája otthonról, mindenki büszke lehet magára, aki sikerrel megtette az egyhetes utat!
Kozma Andrásné
