Az imáink 1 év elteltével meghallgatásra találtak, hisz 2021. 08. 29-én buszunk elstartolt Erdélybe. Hajnali 5 órakor indultunk erre a „határtalan” programra. Bár a nap elején még fáradtak voltunk, az út végére felélénkültünk és mire észbekaptunk már Erdély varázslatos tájait csodálhattuk. Elsőként Nagyváradot látogattuk meg, ahol az idegenvezetőnk egy kreatív játékkal lepett meg minket, így rendhagyó módon ismerhettük meg a várost. Utólag is köszönjük Tamás bácsinak. Innét tovább robogtunk a kolozsvári szállásunkra, ami minden igényünket kielégítette. Egy kellemes vacsora után még pár órát ébren töltöttünk egymás társaságában, majd nyugovóra tértünk. Reggel bár mindenki álmos volt, izgalommal telve vártuk a második nap rejtelmeit. A program egy csavarral kezdődött, hisz az időjárás függvényében a mai napra tettek a Torda hasadék felfedezését. Ezelőtt viszont még körbejártuk Kolozsvárt és megismertük a szépségeit. A Tordai hasadék kisebb kihívást jelentett számunkra, hisz nem hétköznapi terepen kellett bizonyítanunk rátermettségünket. De megérte, hisz egy teljesen más, mesebeli országba léphettünk át. Napunk zárásaként még körbenéztünk a méltán híres Torockón. Innét a zeteváraljai szállásunk felé vettük az irányt, ami az összes elvárásunkat felülmúlta. A szabadidőnket változatosan tudtuk eltölteni. Volt, aki ping-pongozott, csocsózott, focizott, trambulinozott vagy éppen az ott élő macskákkal játszott. A következő nap svédasztalos reggelije után Erdély egyik legkedveltebb úticéljához mentünk, a Gyilkos-tóhoz és környékéhez. A Békás-szoros szikláit is meghódítottuk, a bátrabbak a patakból kiemelkedő sziklákat is megmászták. A tónál a szabadidőnket vásárlással, hajózással és túrázással töltöttük. Itt megismerhettük a tó legendáját és érdekességeket tudhattunk meg róla. A lelki feltöltődést a csíksomlyói nyeregbe való „zarándoklatunk” adta meg. Libakergetés közben megmásztunk egy meredek domboldalt és felérvén a tetejére mindnyájan érezhettük Isten jelenlétét. Álomra a fejünket újfent Zeteváralján hajtottuk le. A negyedik napot Székelyudvarhelyen kezdtük, ahonnét egy esős séta után továbbindultunk. Az idő szűkössége és az időjárás szeszélyessége miatt Farkaslakán csak a buszból tudtuk szemrevételezni a híres író, Tamási Áron sírját és emlékművét. Az ezt követő állomásunk Korond volt, amit már sokan vártak, hisz mindenki a népművészeti vásárra tartogatta a pénzét. Innét szatyrokkal megpakolva és üres pénztárcákkal szálltunk fel vacogva a buszra. Marosvásárhely történelmi múltját szintén a busz melegében ismerhettük meg. A nap megkoronázásaként lementünk a Tordai sóbányába. Miközben meghódítottuk a mélységet, megtudhattuk, hogy miért csíkosak a falak, és miként keletkezett ez a bánya. Jó pár emelettel lejjebb különböző dolgokkal tölthettük el a szabadidőnket. Sokan választották a bányatóban való csónakázást. Mások az emeletekkel feljebb levő közösségi térben foglalták el magukat. Ezek után rettegve attól, hogy eltévedünk, felindultunk a szinte végtelennek tűnő lépcsőkön a kijárat felé. Szerencsére senki nem lett a sóbánya áldozata. Egy hosszabb utazást követően visszatértünk az első napi szállásunkra, Kolozsvárra, ahol csapatépítő játékokat játszottunk. Még ki se nyitottuk rendesen a szemünket, de már azon aggódtunk, hogy meg van-e minden cuccunk a bőröndben, hisz ez volt a hazautazásunk napja. Azonban mielőtt még átkeltünk volna a határon a kalotaszegi népművészet egyik legikonikusabb templomát csodálhattuk meg Körösfőn. A régmúlt megelevenítése után a Tamás bácsi által kreált játékos vetélkedő eredményhirdetése következett, melynek díjai értékes korondi népművészeti cserépedények voltak. Ajándékokkal gazdagodva ismét Nagyváradon kötöttünk ki, ahol tanáraink pizzákkal lepték meg a csapatot a vár lábánál. Itt búcsúztunk el idegenvezetőnktől és vettük az irányt a határ felé. 9 órakor értünk haza Szombathelyre, ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodva, ám egy kicsit szomorúan szálltunk le a buszról.

Köszönjük a felejthetetlen élményt osztályfőnökeinknek is, Morosits Eszti néninek és Vassné Szilvágyi Móni néninek, valamint kísérőtanárainknak: Horváth Mónika tanárnőnek, Bognár Zoli bácsinak és Balogh András tanár úrnak!

Írta: Gaspari Dóra és Nagy Luca

11. n osztályos tanulók

Erdély 11.mn