Május 8-án az iskolánkat képviselő csapat Szilvi nénivel ellátogatott az Aranyhídba, ahol sok más tanulóval együtt egy csodálatos délelőttöt töltött el. A rendezvény fél kilenckor vette kezdetét, Puskás Tivadar polgármester úr köszöntésével. Csapatokba osztották a különböző iskolák tanulóit, mi voltunk a “zöld földszint” csapat, két csapatkapitányunk a LOGO ifjúsági szervezet tagjai, lelkesen segítettek minket, ők is részt vettek a feladatok végrehajtásában. Különböző állomások voltak: az első állomásunk a “Tibeti hangmasszázs” kipróbálása volt, fekve,csukott szemmel relaxáltunk, miközben rézedényeket kongattak a fülünk mellett,vagy éppen a testünkön, ennek hatása az, hogy megnyugtatja a szellemet és segít az agyműködésben is. Második állomásunk a “sötétszoba” volt, itt a vakok életébe csöppenhettünk bele. A szobát besötétítették és nekünk így kellett különféle zöldségeket, gyümölcsöket, pénzeket felismerni, zoknikat összepárosítani. Egy vak nő Brille írással leírta mindenki nevét, amit emlékként hazahozhattunk. Egy másik, idősebb néni emlékeit mesélte el nekünk arról, amikor még látott, s azt, hogy betegség következtében 10évesen veszítette el láttását. Jó volt hallgatni milyen boldogsággal, örömmel éli meg saját fogyatékosságát, elfogadva a sorsát.

Következő állomásunkon a mozgássérültek világába nézhettünk be. Egy rövid kisfilmmel megtudtuk,hogy a tolószékeket hogyan kell helyesen használni és hogy nem is olyan egyszerű mint amilyennek hittük. Aztán kipróbálhattuk magunk is a székeket, egy tálcával az ölünkbe el kellett gurulnunk a csapig, megtölteni a poharunkat vízzel, majd pedig vissza a helyünkre. Az egy kézzel hajtható tolószék használata jóval nehezebb, mint az előzőé. Ott egy akadálymentes mosdóban próbálhattunk meg közlekedni több-kevesebb sikerrel.
Ezután az intézet tízóraival kínált minket, ahol többek között kakaóbabot is kóstolhattunk, aminek íze nem nyerte el tetszésünket, bár a belőle készült kakaó már mindenkinek ízlett.
A negyedik állomás az ülőröplabda volt, itt csapatunkat kettéosztottuk és ülve röpiztünk, ,ami így sokkal nehezebb, mint mikor a lábainkat is használhatjuk a játékban.
Kipróbálhattuk a csörgőlabdát, ahol csukott szemmel kellett érzékelnünk a labda hollétét. Majd két bekötött szemű kapussal a csörgőlabdát be kellett gurítanunk a kapuba. Itt szükség volt a jó hallásra…
Ötödik állomásunkon különféle gondolkodási, kreatív, zenei játékokkal játszhattunk.
Utolsó állomásunk az autista gyerekek megismerése, kezelése, bemutatása volt. A rendezvény végére elfáradva, de annál nagyobb örömmel vettük tudomásul e napnak a célját: hogy észrevegyük az egészségünk fontosságát. A beteg embereket pedig kötelességünk segíteni, hisz ők is ugyanolyan teljes életet élnek, mint mi. S Isten szemében semmivel nem kevesebbek, mint a világon bárhol élő egészséges emberek. Köszönjük az élményt!

Schubert Anna 8.c; Karagityné G. Szilvia 

Megható ünnepség részesei lehettek Égi Édesanyánk havának elején, 2015. május 5-én a iskolánk alsó tagozatos kisdiákjai és családtagjaik, akik megtöltötték a szombathelyi székes-egyházat.

Kerényiné Horák Krisztina munkaközösség-vezető szervezésében második alkalommal tartottak hálaadó anyák napi szentmisét. Akárcsak a tavalyi tanévben, idén is Inzsöl Richárd atya vállalta az istentisztelet megtartását. Megható szavakkal emlékezett meg az édesanyák, nagymamák iránti szeretetről, ragaszkodásról, saját gyermekkorát is felidézve.
A szentmisét követően valamennyi osztály egy-egy rövid verssel köszöntötte megjelent családtagjait, végül egy szál virággal és szívből fakadó, gyermeki őszinte öleléssel fejezték ki hálájukat az anyai, nagymamai gondoskodásért.

Lendli Erzsébet