Óvoda

Jelenleg inzézményegység szerint tallóz...

 

Kirándulás a Kámoni Arborétumban

 

2017. március 9-én kirándulni volt az óvoda Nap csoportja a Kámoni Arborétumban. Reggel kicsit borús volt az idő, de a naphívogató, tavaszváró dalocskáinkkal sikerült előcsalogatnunk a napot, ami beragyogta az egész délelőttünket.

Nagyon várták a gyerekek ezt a napot, hiszen a heti téma a tavasz volt. Sokat hangolódtunk rá. Az első tőzike mező megpillantása hihetetlen öröm volt a gyerekek számára, hogy ennyi virágot láthatnak egy helyen. Megnéztük a tőzikéket alaposan, összehasonlítottuk a hóvirággal. Kerestünk olyat, amelyik száron kettő virág van. Megnéztük a mohával borított fákat. Elsétáltunk a kastélyig és a hozzá tartozó tavat is körbesétáltuk. A bambusz alagúton át eljutottunk egy mesebeli fához, ahol elidőztünk egy kicsit. Megnéztük a Gyöngyös patak régi zsilipes csobogóját és az azon úszó kacsákat. Végül megpillantottunk egy hatalmas, krókuszokkal teli részt. A délelőtt folyamán láttunk még dongót virágon pihenve és két őzikét is volt szerencsénk szemügyre venni, miközben szaladtak egymás után. Nagy örömmel töltött el, hogy bővülhetett az Arborétumos élménytáram a kis Napocskákkal együtt töltött kirándulásunkkal, hiszen sok szép gyerekkori élményem kötődik a helyhez. A kirándulás után napokig beszéltek a gyerekek az ott látott szépségekről és élményeiket sokan le is rajzolták.

Nagy – Dala Erika

Nap csoport az arborétumban 2017

Labdajátékon a Nap csoport

A Magyar Röplabda Szövetség és a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola 2017. március 10-én Zsinórlabda bajnokságot szervezett az óvodáskorosztálynak, melynek célja a röplabdázás megszerettetése, a sportág népszerűsítése és az utánpótlás- nevelés és kiválasztás lehetőségeinek bővítése, a zsinórlabda bajnokság győztese címének, helyezéseinek eldöntése. Erre a rendezvényre kapott óvodánk is meghívót és vehetett részt a Nap csoport valamennyi apraja és nagyja.

A versenykiírás szerint egy csapat 8 főből és két kísérőből állhatott, de lehetőség volt arra, hogy egy intézményből akár több csapat is nevezzen, így csoportunk teljes létszámmal képviselhette az óvoda színeit. Nagy lelkesedéssel vártuk a meghirdetett programot, hisz nagyon gondos szervezéssel még az utazásunkról is gondoskodtak, s bár a szabályokat nem ismertük, a játékra nem gyakoroltunk, mégis élveztük, hogy a labda egyik térfélről a másikra száll, hol a hálón felül repül, hol alul száll úgy, hogy néha sikerült elkapnunk és visszadobnunk, néha pedig nem.

Nem a győzelem a fontos, hanem a játék – mondogattuk többször a gyerekeknek, akik elkeseredtek, ha elvesztették a mérkőzést és boldogan kiabálták mindenkinek, ha győztek vagy döntetlent játszottak. A körmérkőzések alatt gyermekeink jó kedvűen és felszabadultan ugráltak lépcsőről lépcsőre, szurkoltak a másik csapatnak és alig várták, hogy újra pályára léphessenek és kezükbe vehessék a szép színes labdát (amit aztán később hazahozhattunk az óvodába). A gyerekek minden erejüket, ügyességüket beleadták a játékba, és nemsokára a versenyszellem nemcsak a mi ovisainkat, hanem valamennyi csapatot átjárta.  Köszönjük a szurkoló szülők kedves mosolyát és bátorító szavait is, amely mindig újabb energiát adott a további játékhoz.

A zsinórlabda játékkal minden óvoda lehetőséget kapott egy számunkra kevésbé ismert játék kipróbálására és gyakorlására egy olyan versenyen, ahol nincs vesztes csak győztes csapat, hisz a bajnokság végén minden kisgyermek díjazásban részesült. Minden résztvevő óvodás emléklapot kapott, melyen megköszönték a gyermekek részvételét a versenyen, egy ajándékcsomagot foghattak a kezükbe, és egy szép kék színű pólót is (természetesen a röplabda emblémával megfestve), melyet bátran viselhetnek bárhol és bármikor.

Nap csoport labdajátékok

Nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva térhettünk vissza az óvodába, s bár nagyon elfáradtunk az egész délelőtti zsongásban, pörgésben, játékban, úgy gondolom megérte elmenni és megismerkedni ezzel a játékkal, mely a röplabdát népszerűsítette és talán egy kicsit meg is szerettette a legkisebb korosztállyal.

Eszti óvónéni

Nap csoport

 

 

Nemzeti ünnep a hollán utcai oviban

„Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban!” (Benjámin László).  „Itt a tavasz, tudod-e, leheletét érzed –e?” (Gazdag Erzsi).  Ismert versek első sorai sokszor elhangoztak az elmúlt időszakban a Brenner Óvoda Hollán úti tagóvodájának udvarán. A kissé melegebb és naposabb idő örömmel töltötte el a gyermekeket, igyekeztünk az udvarra, hogy minél több időt tölthessenek önfeledt futkározással, játékkal a szabad levegőn. Nagy élmény volt a közös séta is Ági dadus néni házának udvarára, ahol a tavasz első hírnökében, a hóvirágban – valódi „virágtengerben” gyönyörködhettünk.

A csoportszobákban pedig lázas készülődés volt tapasztalható az elmúlt napok mindegyikén. Nemzetünk nagy ünnepére, az 1848-as hősök méltó ünneplésére készültünk. Festettünk zászlót, „magyarosat” – pirosfehérzöldet, „tudod óvó néni, olyan magyar földeset”; hajtogattunk csákót, amit maszatolva festettünk; díszítettünk pártát, kokárdát. Meneteltünk, mint a huszárok és közben énekeltük, hogy „aki nem lép egyszerre…” és bizony az együtt lépés még nem ment, de katonának éreztük magunkat a javából. Huszárok és menyecskék voltunk; várépítő munkások és vár romboló rossz emberek; hősök és győztesek. És közben sok beszélgetéssel, képeskönyv nézegetéssel, tablókészítéssel, mesékkel és versekkel igyekeztünk közel hozni az óvodás korosztály ilyen fiatal gyermekei számára az ünnep lényegét, a fontos, lelkesítő, a számukra megérthető és megélhető tartalmakat.

Kicsik még, nagyon kicsik a Hollán ovi lakói, de március 13-án és 14-én egy sereg apróság talán átérezte az ünnepit, az örömtelit! Hétfő reggel a Csendes percek ideje alatt felelevenítettük, mi is történt „egyszer régen, amikor egy nem jó császár bácsi volt a király országunkban”, hogyan indultak harcolni a katonák és nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor hol szavalta el a Nemzeti dalt. Mi történt és hogy történt – mindezt nehéz megérteni egy 3-4-5 éves apróságnak, de segítségünkre érkezett egy fiatal táncos fiú, aki korhű népviseletben verbunkos táncával harcba hívta fiainkat és lányainkat. A délelőtt folyamán pedig két huszár érkezett közénk, aki ruházatát és fegyverzetét megmutatva közelivé tette a gyermekek számára, mi is a katonásdi. Lóval érkeztek, „igazi fa lóval”, amire a bátor hősök felültek és lovagoltak, a még bátrabbak harcoltak is. A Vas Népe fotósa címlap fotót készített, az óvó nénik pedig fáradhatatlanul kattogtatták a fényképezőgépeiket, hogy az élmény maradandó legyen és a szülők is láthassák gyermekeik ünnepi napját.

És nem történt ez máshogy kedden sem, amikor már kora reggel katonák népesítették be az óvodát, hangos éneklés – „Jól van dolga a mostani huszárnak…” és „Fel, fel vitézek a csatára…!” – és verselések töltötték be a csoportszobákat. Zita néni táncba hívta az óvoda összes apróságát. A Halacskák megmutatták, hogy milyen ügyesen néptáncolnak és a Katicák közül többen örömmel ropták velük a táncot. Majd kezdetét vette egy hatalmas nemzeti színű zászló készítése. A Katica csoport festőszobává alakult és piros-fehér-zöld festékbe mártott tenyérrel nyomatoztunk. Mosoly, nevetés, kacagás töltötte be a csoportot és a mosdót, úsztunk a festékben, de az elkészült mű csodálatos lett. Az egyik utcafronti ablakra ragasztva hirdeti, hogy ügyes ovisok lakják az épületet. Az ablak előtt történt közös fotózás után elsétáltunk a Petőfi szoborhoz, ahol tisztelegve a hősök előtt letűztük zászlóinkat. A lemondás nagy teljesítmény egy 4 éves gyermek részéről, de a böjti időszak egyik számunkra is szép lemondása az volt, amikor egy kisfiú nehezen, de mégis „odaadta” a szobornak a saját, az „enyém” zászlóját. A szobor előtt közös énekléssel, verseléssel zártuk idei ünnepünket.

Szép, meghitt, örömteli együtt töltött idő volt az elmúlt időszak a kicsi Katicák és a nagyobbacska Halacskák életében. Azt gondoljuk, hogyha minden kisgyermek csak egy kicsit „felcsípett” valamit az elmúlt időszak eseményeiből, már közelebb kerülhetett ahhoz az érzéshez, hogy mi az – magyarnak lenni és magyarként ünnepelni hőseinket, nemzeti értékeinket.

Horváth Katalin Tímea

Fotók: a Hollán úti tagóvoda összes dolgozója

Nemzeti ünnep a hollán utcai oviban

No Images found.

^