A határtalanul pályázat keretein belül Erdélyben tanulmányi kiránduláson voltunk. Sok gyermeknek ez volt az első alkalom, hogy egy hétre távol volt a családjától vagy sokan ekkor lépték át először hazánk határait, ennek minden izgalmával és örömével együtt.

A körülmények szinte ideálisak voltak, kezdve a két nagyon kedves buszsofőrrel, akik mindent elkövettek, hogy az utazás egy kellemes élmény legyen az osztály számára. A gyerekek ezt azzal viszonozták, hogy nagyon illedelmesen viselkedtek és a buszon szép rendet tartottak, nem szemeteltek, nem ugráltak, nem hangoskodtak. Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, szinte tökéletes kiránduló időben tudtuk a programba betervezetteket végrehajtani. A szállások tiszták, minden szükséges felszereléssel ellátottak voltak, a házigazdák kedvesek, figyelmesek voltak, nagyon bőséges és finom ételeket kaptunk. A nagyon felkészült, mindig segítőkész és jókedvű idegenvezetőnk nagyon vidámmá és befogadhatóvá tette mindazon sok információt és látnivalót, amit hallhattunk és láthattunk.

Minden betervezett történelmi emlékhelyet sikerült felkeresnünk, minden történelmi helynél bemutattuk miért oly fontos része az a hely a magyarok történelmének, milyen jelentős történelmi esemény kapcsolódik ahhoz a helyhez. A tanulók több esetben a történelmi és irodalmi ismereteiket felidézve, kiegészítették az elhangzottakat ezzel is szélesítve az adott helyhez kapcsolódó ismereteket. Aradon elhelyeztük a megemlékezés és a tisztelet koszorúit. A gyerekek elmondása szerint a Békás szoros hihetetlen kősziklái tették rájuk a legnagyobb hatást.

Parajdon áthaladva a gyerekek testközelből láthatták és tapasztalhatták meg a természet erejét és a nem törődöm, a természetet csak kizsákmányoló, de azt nem tisztelő emberek kártékony tevékenységét, amikor a sóbányában bekövetkezett katasztrófa helyszínén jártunk. Megindító volt látni, ahogy a gyerekek ámulattal, vegyes döbbenettel hallgatták az idegenvezető elkeseredett beszámolóját a kialakult helyzetről, az emberek természetromboló tevékenységének súlyos következményeiről.

A fentieken túl ennek az együtt töltött egy hétnek egy olyan közösségépítő, csapat összekovácsoló ereje is volt, amit csak távol az otthontól és a családtól lehet megtapasztalni és megélni. Nagyon sokat tanultak egymástól és nagyon sokat megtudtak egymásról a gyerekek. Meglátásom szerint ezek legalább olyan fontos hozadékai egy ilyen kirándulásnak, mint a történelmi ismeretek elmélyítése.

A meghatározó azonban mégis csak az volt, hogy magyar történelem olyan kiemelkedő helyszínein járhattak, amelyek a múltunk szerves része, a jelenünk és a jövőnk meghatározó, befolyásoló eleme. Ez egy örök élmény maradt a gyermekek számára.

Karagityné Geiger Szilvia – osztályfőnök