péntek, január 24th, 2025
Jelenleg napok szerint tallóz...
Kovásszá lenni – Újjáéledő egyházmegyei kapcsolatok a németországi Kaufbeurennel
Négynapos zarándoklaton jártak a németországi Kaufbeurenben a Szombathelyi Egyházmegye fiataljai, tanáraikkal, papokkal, egyházmegyei munkatársakkal és Székely János megyéspüspökkel. A program célja az volt, hogy újra felélesszék a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász által fenntartott oktatási és szociális intézmények és német megfelelőik között a kapcsolatot, mindezt egy lélekemelő környezetben. Az utazás során sok lelki megtapasztalásban volt részük a résztvevőknek, emellett lehetőségük nyílt elmélyülni az ima és a csendes elmélkedés világában. Mindenről Molnárné Dr. Magyar Gabriellát, az út egyik szervezőjét kérdeztük.
A mostani látogatásról azt írták a martinus.hu-n megjelent beszámolóban, hogy annak egyik célja a régi kapcsolatok felélesztése is volt. Mit lehet tudni az előzményekről?
Az 1990-es években a németországi Kaufbeuren város testvérvárosi egyesülete az ottani Szent Márton plébániával karöltve kapcsolatot kezdeményezett Szombathellyel. Az apropó az volt, hogy Kaufbeurenben is Szent Márton a plébánia védőszentje. Konkoly István püspök úr a szombathelyi Szent Márton plébániának továbbította a megkeresést, ahol Aigner Géza káplán, későbbi plébános úr vezetésével egy lelkes kis csapatba szerveződtünk, és elkezdtünk munkálkodni a kapcsolat kiépítésén. Ebből a kezdeményezésből nem csak plébániai, hanem testvérvárosi kapcsolat is létrejött, illetve nagyon sok barátság, lelki élmény, kölcsönös látogatás, nyelvtanulási lehetőség, segítségnyújtás született.
Idén márciusban összehívott minket Székely János megyéspüspök úr, hogy ezt a testvérvárosi kapcsolatot újra felmelegítsük. A szervezőcsapat tagjai az egyházmegye részéről B. Markovits Eszter, a gazdasági oldalról Friedl Tamásné, Zsuzsa, a plébánia és a Karitász képviseletében a Zoller házaspár és jómagam voltunk. A szervezők közül én vagyok az, aki kezdet óta bábáskodtam a kapcsolat létrejöttén, és a mai napig tevékenyen részt veszek a kapcsolat ápolásán. Másik kapcsolódási pontom a zarándoklathoz, hogy a Boldog Brenner János Általános Iskola és Gimnáziumban tanítok.
Miért merült fel az igény, hogy a kapcsolatokat újraélesszék?
Sajnos a régen létrejött jól működő kapcsolatok a két város egyesületei, plébániai csoportjai között idővel ellaposodtak, egysíkúvá váltak. Igaz, rendszeresen látogatnak hozzánk Szent Márton ünnepre és a Savaria Karneválra a testvérvárosból, és mi is rendszeres résztvevői vagyunk a nyáron megrendezésre kerülő Tänzelfestnek, de ez kevés. Mindkét fél többet szeretne.
Ezért 2024. október 24-27. között egy 38 fős küldöttséggel kiutazunk Kaufbeurenbe. Célunk volt megismerni a város egy-két nevezetességét, például Szent Kreszcencia életének helyszíneit, a Szent Márton templomot stb., valamint hogy találkozzunk a kaufbeureni közösség tagjaival, és kitűzzük a jövőbeli együttműködés főbb irányait.
Utaztak diákok, pedagógusok, karitász munkatársak. Sokszínű volt a közösség. Mi volt ezzel a cél?
Erősíteni szeretnénk a testvérvárosi kapcsolat egyházi vonalát is, ezért püspök atya is velünk utazott. Útitársunk volt továbbá Bodorkos Imre atya, a Szent Márton plébánia új plébánosa, ill. Bodorkos Áron atya, a Brenner iskola iskolalelkésze.
A két város katolikus ifjúságát is szeretnénk közelebb hozni egymáshoz. Feladatul kaptam, hogy a busz felét töltsem meg Brenneres diákokkal. Tanári javaslatra és bizonyos feltételeknek megfelelve szólítottam meg a diákjainkat, hogy csatlakozzanak a zarándokúthoz.
A felnőttek csoportját egyházmegyei alkalmazottak, Karitász munkatársak és a Szent Márton cserkészcsapat cserkészei alkották.
A diákjainkat vendégül látták a helyi katolikus Marienschuleban, ahol hasonló korú német fiatalokkal ismerkedtek, és tanítási órákon vettek részt. Ezalatt püspök atya, Bodorkós Áron iskolalelkészünk, Tálas József EKIF igazgató, Németh Roland brenneres igazgatóhelyettes és én az iskola vezetőségével tárgyaltunk a jövőbeni tervekről.
Ebéd előtt kb. 200 helyi tanulónak és tanáraiknak 4 diákunk egy prezentáció keretében bemutatta Szombathelyt és az iskolánkat. Őket a nyelvóránkon és a szabadidőnkben készítettem fel. Iskolánk zenekara tette teljessé a bemutatkozást.
Néhány szombathelyi Karitász-dolgozó a helyi Karitász központtal ismerkedett. Nekik lehetőséget biztosítottak a szervezők arra, hogy megtekintsék a kaufberureni ételosztást a Crescentia kolostorban, a Karitász intézményeit, mint az átmeneti otthont, a melegedőt, az ételosztási központot, valamint a központban bemutatták segítő tevékenységeiket: mint az étkezési utalványok és segélycsomagok osztási módszereit, az adósságrendezési segítségnyújtást, a közreműködési lehetőségeket a magánszemélyek csődeljárásában, a szellemi, fizikai vagy pszichés betegségekben szenvedő gyermekek és felnőttek részére kidolgozott pártfogói módszereket.
Sajnos az idő rövidsége miatt ezek teljeskörű megismerésére nem volt lehetőség, de mivel mindkét fél nagyon nyitott a további együttműködésre, bízunk abban, hogy az eszmecsere tovább folytatódik és mindkét fél profitálhat belőle.
A szentmisékhez, elmélkedésekhez, gyalogos zarándoklathoz egy zarándokfüzetet állítottam össze az ismertebb gitáros- és népénekekből, imádságokból, a német nyelvű szentmise válaszaiból, illetve az aktuális szentleckékből, evangéliumokból. Úgy láttam, mindenki haszonnal forgatta az út során.
A német oldalról egy szervezővel Zoller Péter egyeztette a gyalogos zarándoklat részleteit, én pedig a szállásadókhoz osztottam be a résztvevőket, és velük egyeztettem a végleges programot.
A martinus.hu-n olvasható beszámolóból kiderült, hogy itt nem csak zarándoklatról, nem csak szakmai útról, nem csak diákok találkozásáról volt szó, hanem mindezek együttesen szerepeltek a programban. Milyen élmények, benyomások érték Önöket a németországi tartózkodás során?
Nagyon alaposan előkészített, jó hangulatú utunk volt. Püspök atya fogalmazott így: nyitott ajtók és nyitott szívek fogadtak minket mindenhol.
Büszkeséggel töltött el, mikor a kétnyelvű püspöki szentmise 65 ministránsa között felfedeztem a szombathelyi fiatalokat is.
Gyönyörű zarándokhelyeket is beiktattunk a programunkba, így jártunk Altöttingben, Andechsben és Irseeben. A hazaút során közösen imádkozhattunk XVI. Benedek pápa keresztelőkútjánál. A záró szentmisére a szombathelyi Püspöki palotában került sor, ahol hálát adhattunk a Jóistennek a jól sikerült zarándokút kegyelmeiért.
Mindenki nagyon pozitív élményekkel tért haza. Hasznosak voltak a hivatalos megbeszélések, de a baráti oldal is jócskán erősödött mind a diákság, mind a felnőttek részéről.
Az utunkról szóló németországi újságcikkek, beszámolók, beszélgetések is mind-mind pozitív kicsengésűek. A kaufbeureni polgármester is, aki fogadást adott a tiszteletünkre, elismerően nyilatkozott püspök atya kezdeményezéséről és a látogatásunkról. A német plébános is biztosított minket a további együttgondolkodásról, együttmunkálkodásról.
Néhány héttel az út után milyen tanulságokat fogalmazott meg Ön, illetve a diákok erről az útról?
Tanítványaim haza sem akartak jönni. Azóta azzal nyaggatnak, mikor utazunk újra Kaufbeurenbe. Többen közülük leveleznek különböző platformokon.
Egy kislánynak, aki nem volt részese az utunknak, csak hallott a sikeréről, kedve támadt szeptembertől Kaufbeurenben folytatni a tanulmányait. Mindkét oldalról nyitottan állunk a dologhoz, és megteszünk mindent, hogy ez a vágya teljesüljön.
Utunk tanulságát a kinti polgármester fogalmazta meg frappánsan: ezt a kapcsolatot ápolni kell, mert ez elősegíti a vallási, kulturális, oktatási és gazdasági tapasztalatcserét, erősítve a nemzetközi együttműködést és a barátságot.
Úgy gondolom, hogy az úton részt vevők az általuk képviselt közösségeikben kovásszá tudnak válni a kapcsolat újjáélesztésében.
Molnárné Dr. Magyar Gabriella