2023. június 6-án hosszas készülődés után végre útra keltünk a Határtalanul program keretében az Erdélyi osztálykirándulásunkra. A napunk nagyon korán indult, hiszen kedd reggel 5:45-re kellett megérkeznie mindenkinek az iskolához. A létszámellenőrzés, és búcsúzkodás után Domonkos atya megáldotta a csoportot és a buszt, hogy épségben érjünk úti célunkhoz.

Hosszú út állt előttünk, kora délutánra sikeresen megérkeztünk Nagyváradra, ahol csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Béla bácsi. A városközpontból egy interaktív tanulási játék vette kezdetét a diákoknak, aminek a segítségével maguk tudták felfedezni a város nevezetességeit 5-6 fős csoportba szerveződve, egy térképpel. Erre a feladatra 1 órát kaptak, mely alatt a legtöbb helyet meg kellett keresniük. Az idő végeztével vissza kellett térniük a kiinduló helyre, ahol már vártuk őket. Ekkor vette kezdetét a vezetett városnézés, a főbb látványosságok előtti megállással és bemutatással. A nap folyamán bementünk a Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Székesegyházba, ahol nem várt meglepetés várt minket. Egy orgona és filharmóniai koncertre készülő zenekar foglalt helyet a karzaton. A diákjaink helyet foglaltak a templomban és egy rögtönzött koncerten vettek részt. Ezután buszra szálltunk és útnak indultunk a szállásunk felé.

Este hétre értünk a vársonkolyosi szállásunkra, ahol egy finom vacsora után minden diák elkészülődött a lefekvéshez, hogy a következő nap újult erővel kezdhessenek az élménydúsnak ígérkező napnak.

Második napunk első állomása Szovátán a Medvetó volt, ahol a tavat körbesétálva megismertük a keletkezésének és különlegességének titkát is. A Medvetó után utunk Korondra vezetett, ahol a vásárt tekintettük meg és betekintést nyertünk a helyi kézműves iparba.

Farkaslakán Tamási Áron sírját tekintettük és koszorúztuk meg. Itt Toldi Emíliától egy gyönyörű részletet hallgattunk meg az Ábel a rengetegből.

Második napunk utolsó nagyobb megállója Székelyudvarhely volt, ahol rövid városnézés után a szoborparkot látogattuk meg. Szállásunkat este 7 órakor értük el Zeteváralján. Gyönyörű környezetben a Küküllő partján kis faházakban szállásoltak el minket. A fiúk 7a-7b elosztásban labdarúgó mérkőzést játszottak, melyet a 7.a nyert meg.

A harmadik nap reggelén a 7 órai kelés után 8 órakor Zeteváraljáról indultunk neki a hosszú útnak, ami a Gyilkos tóhoz vezetett. Itt a diákok két lehetőség közül választhattak. Vagy egy rövidebb túrát tesznek a Gyilkos tó körül, vagy megmásszák a Kis-Cohárdot. A csoport harmada lent maradt a kisebb túrán, de a többsége a hegymászást választotta. Hosszú meredek út volt, a csapat rendesen el is fáradt mire felért a csúcsra, de minden fáradalmat kárpótolt a gyönyörű kilátás, ami a szemünk elé tárult.

Ezután a Békás-szoros felé vettük az irányt, ahol megcsodáltuk a gyönyörű természetalkotta  szorost. Elképesztő érzés volt bent lenni a szorosban, olyan aprónak érezte magát az ember.
A szoros után a következő megállónk Csíkszereda volt, ahol a kegytemplomot néztük meg. Szerencsére nem sokkal érkezésünk után kezdődött egy mise, így alkalmunk nyílt szentmisén is résztvenni.

Este ismételten Zeteváralján szálltunk meg. Itt a 7.b osztályos fiúk visszavágót kértek az előző napi vereség miatt, de ismételten a 7.a osztály nyerte meg az esti labdarúgó mérkőzést. A mérkőzés végeztével, a szállásadónk által előre elkészített máglyát meggyújtottuk és azt körül ülve késő estig beszélgettünk és dalokat énekeltünk. Este 11 órakor minden diák már a saját faházában/szobájában volt és elkezdett összekészülődni a lefekvéshez, hiszen hosszú nap állt mögöttük.

A negyedik napon ismételten a reggel 7 órai kelés után 8 órakor reggeliztünk. Keserédes szájízzel búcsúztunk Zeteváraljától, mert egy nagyon szép helyet hagytunk magunk mögött, de tudtuk, hogy egy hasonlóan szép és festői környezetbe megyünk majd. Első utunk Tordára vezetett, ahol a sóbányát látogattuk meg. Elképesztő volt látni, hogy az ember kétkezi munkával milyen nagy dolgokat tud véghezvinni. A diákok betekintést nyertek a sóbányászásba és annak mikéntjébe. Lenyűgöző volt az ember alkotta tárnákba leereszkedni és sétálni.

Ebéd után a Tordai hasadék következett, ahol egy hosszú, némelyek számára megerőltető túra következett végig a hasadék mentén. A hasadék mélyén sebesen folyó Aranyos patak végig kísért utunkon. A hasadék után Torockóra mentünk, ahol az utolsó szállásunk volt. A vacsora után a csoporttal kisétáltunk Torockóra, ahol megnéztük a jellegzetes fehérre meszelt hagyományörző házakat. A faluban megtett rövid séta után vissatértünk a szállásunkra, ahol a hosszú nap után lefekvéshez készülődtek össze a diákok. Hamar elcsendesedtek, hiszen tudták, hogy a kövekező nap lesz az Erdélyi osztálykirándulásuk utolsó napja és egyben az a nap, amikor a legkorábban kell felkelniük, hiszen 6:30-kor már ébresztő volt, hogy időben el tudjuk kezdeni a napunkat.

Az utolsó napunk hosszúnak ígérkezett. Korán indult a buszt Kolozsvárra, ahol több nevezetességet is sikerült megnézni. Ezek közül kettő nyűgözte le legjobban a gyerekeket, Mátyás király szülőháza és a Szent Mihály templom. Sajnos Kolozsváron sok időt nem tudtunk tölteni, mert több órás út állt előttünk még Szombathelyig. Itt búcsúztunk el idegenvezetőnktől, Béla bácsitól is.

A hazafelé vezető út monotonitását az Uno partik és a zenehallgatás dobta fel a diákoknak. Körülbelül este 8 órára érkeztünk Szombathelyre. Itt megköszöntük buszsofőrjeinknek az utat és, hogy biztonságban hazahozták az osztályokat.

Az 5 nap során az osztályok sok-sok élménnyel gazdagodtak. Jobban összecsiszolódott az osztályközösség és az évfolyamközösség.

Németh Béla – osztályfőnök

Erdély határtalanul

« ‹ A 2 › »