Elérkezett a nagy nap, amit egész évben annyira vártunk. Elballagtunk. Elbúcsúztak kedves tanítványaink az iskolától, tanáraiktól, diáktársaiktól.
Idén első alkalommal két osztály diákjai vonultak végig karöltve az iskola folyosóin. Tavaly még csak irigykedve figyeltük a ballagó diákokat, akik virággal a kezükben, tarisznyájukkal vállukon, szemükben a boldog, az elmúlt évek legszebb emlékeit felidéző ragyogással, egymás vállát fogva sétáltak végig az iskola folyosóján, egy-egy pillantással elköszönve a kedvenc helyektől, búcsút véve diáktársaiktól, tanáraiktól. És most mi álltunk ugyanígy, várva a csengőszót.

Az utolsó „osztályfőnöki órán” mindannyian meghatódva ültünk, és emlékeztünk. Fájó, de boldog pillanatok voltak ezek. Nekünk, osztályfőnököknek nehéz feladat volt érzéseink megfogalmazása, szavakba, képekbe „öntése”, hiszen 8 év az 8 év, és sokmindent megéltünk közösen.
Már az idei évkezdés is egy kicsit a búcsút jelentette, mindenből az „utolsó” kezdődött számunkra. Utolsó tanévnyitó, utolsó karácsony, utolsó bál, utolsó osztálykirándulás. Az egész tanévünket ez szőtte át. De főképp az elmúlt két hétben kezdtük mindannyian átérezni, hogy valami most véget ér, más fog következni, ami felelősséggel is jár, és egy felnőttebb élet következik.
Feldíszített iskola, ünneplő tömeg, kiöltözött sokaság….. megható volt, hogy ez most mind értünk történik. Szülők, nagyszülők alig várták, hogy lássák gyermekeiket, unokáikat a templomban, könnyeiket törölgették, mikor látták, mivé cseperedtek az egykori kis csemeték.

Az idei év nagyon sok felemelő pillanatot hozott számunkra. A szalagavató, az utolsó Brenner-bál…. valószínűleg sokáig fogunk emlékezni ezekre az eseményekre.

Kedves diákok, köszönjük a mosolyotokat, a vidámságotokat, figyelmeteket, emberségeteket. Sokat jelentett ez nekünk mindig.

Talán még nem állt össze a kép, még nem látjátok, miért volt a sok munka, tanulás, vajon mire volt jó az a sok próbatétel, vizsga, kihívás. Ez természetes, kell még jó néhány év, mire igazán érezni fogjátok a valódi értékét annak, amit az iskolában kaptatok. Tanáraitokkal mindig azon dolgoztunk, hogy a világ megértését könnyítő lehetőségeket mutassuk meg nektek. Nyissuk ki azokat az ajtókat, ahová az utatok vezet, és adjunk meg minden tudást, amit majd használni tudtok az életben. Reméljük, ez a hitünk és erőfeszítésünk beigazolódik, s számotokra is bizonyossá válik, hogy megérte a sok befektetett munka. Most elérkeztetek az első nagy megmérettetéshez, az érettségihez.
Bízzatok magatokban és a JóIstenben. Mi izgulunk majd helyettetek!

Kedves tanár kollégák, köszönjük az áldozatos munkátokat, amivel készültetek, hogy ünnepünket szebbé tegyétek, az egyedi díszítést, a mindennapi gondokban való kisegítést, támogatást.
Kedves Brigi néni, hálásak vagyunk, hogy bármiben számíthattunk rád mi is és a 12.-es osztályok is. Köszönjük a bálok, szalagavató szervezését és a ballagás felemelő pillanatait. Hála a sok képért, amik emlékek maradhatnak számunkra.

Várjuk a próbatételt, és bízunk diákjainkban, akik mindent megtesznek a minél eredményesebb érettségiért.

Morosits Eszter és Vassné Szilvágyi Mónika
A 12.n és 12.m osztályfőnökei