11. osztályos diákok erdélyi tanulmányútja

 

Az 1848-49-es szabadságharc erdélyi csatáinak helyszínei

 

A tanévet Erdéllyel kezdtük, majd Istennek hála Erdéllyel is zártuk, ugyanis idén harmadik alkalommal pályáztunk sikeresen a határtalanul programra. Június 13-án hajnalban kezdtük meg utunkat. Barangolásunk Magyarországon indult, majd a román határt átlépve és a már ismerős idegenvezetőnket, Tamás bácsit felvéve Arad felé vettük az irányt. Itt a ’48-as szabadságharc emlékét idéző szabadságszobrot csodálhattuk meg. Déva várát csak a buszból tekintettük meg a most folyó felújítások miatt, ám Vajdahunyad várát kívül belül megismertük. Ezután fáradtan a szállásunkra mentünk, Csernakeresztúron a helyiekkel való tengózás után álomra hajtottuk fejünket.

A második nap szász szellemiségben telt. Ennek keretében meglátogattuk Nagyszebent, ahol térképes feladat segítségével fedeztük fel a várost és a főtéri kávézókat. Egy jellegzetes szász erődtemplomot járhattunk be Prázsmáron, illetve megtekinthettük Brassó főbb nevezetességeit: a Tanácsteret, a Katalin kaput és a Fekete templomot. Az estét Tusnádfürdőn töltöttük faházakban, ahol a medvéktől való félelmünket a magyar-angol meccs izgalma enyhítette.

Bár tudtuk, hogy a harmadik nap kihívásokkal teli lesz, mégis a szemünk elkerekedett, amikor ismertették a napi programot. Először a Szent Anna-tóhoz és a mellette fekvő természeti kincshez, a Mohos-láphoz sétáltunk le. A Mohos-lápban egyedülálló növényeket mutatott be nekünk, szellemes kommentek kíséretében András idegenvezetőnk ízes székely akcentusával. A Szent Anna-tó, ami egy ottfelejtett napszemüveggel gazdagodott, lélegzetelállító látványt nyújtott, habár az oda- és visszavezető út kanyargós és meglepetésekkel teli volt. Az első kihívást leküzdve jöhetett egy meredek hegyi túrázás, aminek végállomása a torjai büdös barlang volt. Lufis kísérletek és furcsa biológiai hatások után teszteltük a villanypásztor hatékonyságát, amely a medvéket hivatott távol tartani. Kézdivásárhelyen a Csiha Kálmán Református Líceumban megismerkedhettünk helyi diákokkal, iskolájukkal és az oktatási rendszerükkel. Hazavezető utunk a Nyergestetőn át vezetett, majd közvetlen a szállásunk előtt egy szemfüles osztálytársunknak, Németh Bencének köszönhetően sokunk vágya teljesülhetett, hisz egy úton átcammogó medvét láthattunk.

A negyedik napon számot adhattunk rátermettségünkről. A Hétlétrás vízesésnél tettünk egy embertpróbáló túrát. A 60 méter szintkülönbségű és 160 méter hosszú szurdokon át tett 3 órás túra után egy még hosszabb, 3 és fél órás buszút következett. Kulturális programjaink itt nem értek véget, hisz kipróbálhattuk a Közel-keleti egzotikus mellékhelyiséget, vagyis a török „pottyantós” wc-t. Csernakeresztúron a bátrak, akik nem féltek a megfázástól, még egy éjszakai fürdőzésben is részt vettek. Az utolsó napon mindenki félve ült fel a buszra, tartva attól, hogy vajon mit hagyott hátra a szálláson. Egy rövidebb buszút után még ellátogattunk a híres Temesvárra, ahol ismét térképes feladat segítségével ismerhették meg a diákok a várost. Ezeket a tudásunkat gyarapító feladatokat nem hiába kaptuk, hisz a végén a legjobban teljesítő csapatok közül húzta ki Roland bácsi a nyerteseket, akik díjban részesültek.

Tamás bácsitól itt búcsúztunk el egy szelfi kíséretével, majd a határ felé vettük az irányt. Egy törökbálinti modern éttermi (mekis) megállás után Szombathelyig meg sem álltunk.

 

Köszönjük osztályfőnökeinknek Morosits Eszternek és Vassné Szilvágyi Mónikának, hogy ismét elvittek minket Erdélybe, és kísérőtanárainknak Németh Rolandnak, Horváth Mónikának és Iványiné Nagy Kingának, hogy segítették őket a programok megvalósításában és lebonyolításában.

 

A nyertes phätkány csapat tagjai:

Gaspari Dóra Nagy Luca 11. n (Közreműködött: Palatin Dániel)

További képek:

https://drive.google.com/drive/folders/1LU9zuZhYWUrxCG6vZoqssxn2FOL6oRtQ?usp=sharing



Comments are Closed

^