MEGHÍVÓ

A Boldog Brenner János Általános Iskola és Gimnázium az idei tanévben is megrendezi Finta Sándor versmondó versenyét általános és középiskolás diákok számára. A két korcsoportban 2-2 tanuló jelentkezését várjuk:

I. 5-8. évfolyam

II. 9-12. évfolyam

A diákok 2 kötelező versből választhatnak egyet (a szövegeket mellékeljük), valamint egy szabadon választott verssel is készülnek.

A verseny időpontja: 2019. április 5. délelőtt 9 óra

Helyszín: Boldog Brenner János Általános Iskola és Gimnázium Szombathely, Táncsics Mihály u. 48.

Jelentkezési határidő: 2019. március 14.

Kérjük, hogy a nevezésben tüntessék fel a tanuló és a felkészítő tanár nevét illetve az évfolyamot!

Költészetnapi rendezvényünkre szeretettel várjuk a versenyző diákokat valamint kísérőiket.

Tangl Lászlóné humán mk.vezető

 

 

5-8. évfolyam

Finta Sándor: Cicák a Balatonon

Úgy volt, kérem, hogy két cica:

Kurta Mica s Nyurga Vica

Gondolva egy szépet, nagyot,

A nyáron csak hűtlen hagyott

Éléskamrát, egérlyukat.

– Bennük majd az ördög kutat! –

S amíg sebten elloholtak,

Ilyenformán miákoltak:

– Olyan meleg ez a nyár,

Vakáció kéne már!

Nézzük meg a Balatont,

Amely annyi halat ont!

 

Futott, loholt a két sedre,

S így érkeztek el Füredre.

Nézték a sok fürdő népet

S mindkettőjük el is képedt:

– Part fövenye, de jó puha!

Hej, de nincsen fürdőruha!

Rettenetes pácban voltak

S ilyenformán nyivákoltak:

– Jaj, de meleg a bundánk,

Úgy levetnénk, ha tudnánk;

Fürödni csal ez a víz…

Hol van, aki belevisz?

 

Estig vártak a tó mellett,

Ekkor aztán több se kellett:

Belegázolt mind a kettő

S föl is sírtak. – Jaj, rettentő!

 

Itt a bundánk mind elázik,

Meg a haskónk is megfázik,

Lábikónkat kagyló nyomja,

Meneküljünk haza nyomban!

…Meg sem álltak hazáig,

Szárogatva bundáik.

S így fanyalgott a Vica:

– Üljünk otthon csak, Mica!

Nem kell úti szerencse,

Csak a búbos kemence!

 

 

5-8. évfolyam

 Finta Sándor:

Szeles, hűvös éjjel 1914 őszén

 

Hazacsörömpölt már a villamos.

Árnyék takarja házak sorfalát.

Az őszi szélnek füttye dallamos,

Az ablakon át hallja a család.

 

Ó, honnan is jön? Vajjon mit hozott?

Hideg lehet most messze északon…

Ni, hogy zörög a régen boltozott,

Csatát is látott, vénhedt falakon!

 

Most mintha sírna… Mennyi árva, jaj!

Tán most csorog a hű szíven a vér…

Reggelre fagy lesz, akárcsak tavaly,

S elvész a sóhaj, mire odaér.

 

A posta sem jő. Így tűnik az ősz.

Ó, írhat-e még egyszer levelet?

A szél az utcán zúgva kergetőz…

Halál járhatja most a harcteret.

 

Ó, hol lehet a május esti csönd?

A sok tündér most merre otthonos?

Hisz már a könny a sok szemből kitört,

És szívet, lelket bánat ostoroz.

 

Ó, mennyi vég és mennyi-mennyi seb!

Nagy Isten! Meddig zúg a haragod?

Az itthon élők száma mind kisebb,

S mind elveszünk, ha rendünk aratod.

 

Ó, nézd kegyesen drága sorsukat!

Hisz oly nehéz a küzdelem, a gond…

Magad vezesd a harci dolgukat,

Hogy irthassák a háborús vadont!

 

Ó, adj nagy Isten, télre is tavaszt!

Virággal verd a puskapor szagát!

Hulljon szívünkre irgalmas malaszt,

S adj mindnyájunknak békés éjszakát!

 

Ó, érzed-e, hogy mindent elhagyunk

És elkószálunk egyedül, magunk?

S enyelgő, boldog sóhajunk után

Úgy elrepül az édes délután.

 

És újra vár a kedves otthonod.

Fejem karoddal lágyan átfonod.

Végső tekintet. Hosszú kézfogás,

És messze száll a drága álmodás.

 

És ismét árva ünnep este lesz:

Szívünk felett bús felhő lengedez.

Szemünkön sírnak búcsúnk cseppjei

És gyászunk terhe szívünk ellepi.

 

9-12. évfolyam

 Finta Sándor: Én láttalak már…

 

Én láttalak már…

Mikor a báli fényözönben

Egy pillanatra szívemen remegtél,

És röpke bánat árnya tűnt fel

Bús, csillagfényű, kék szemednél.

 

Én láttalak már…

Mikor egy illatos levélben

Mosolygó szók finom csokrába rejtéd

A lelked szőtte, féltett álmok

Szerelmes szókkal hímzett selymét.

 

Én láttalak már…

Mikor a halk folyócska hídján,

Udvarló szóktól bántva, ostromolva,

Egy szál virágot bíztál titkon,

A messzetűnő vízfodorra.

 

Én láttalak már…

Mikor az esti félhomályban,

Egy kisfiút anyásan átkaroltál,

S az arcod tiszta boldogsága,

Szent fényben égett, mint az oltár.

 

Én láttalak már…

Mikor a csendes, agg szobában,

Az imakönyvre rásimult az ajkad,

S a lámpafény aranypalástja,

Királyi ékül díszlett rajtad.

 

Ó, láttalak már…

S azóta látlak nappal, éjjel!

Halk versek szárnya kis kezedre rebben,

És énekelve ünnepelnek,

Mert sorsom titka ég szemedben…

 

 

9-12. évfolyam

Finta Sándor: Harc a halállal

…?Mit akarsz tőlem, gyilkos, vén Halál,

Hogy hozzánk is besurrantál,

Mint a tolvaj, betörő!

 

Senkinek sem esve útban,

Ott lappangsz a kályhasutban,

Míg a csendben, végtelenben

Gyermeksírás kínja buggyan,

Nehéz, lélegzetölő.

 

Ordas, vén csont, takarodj!

Szent hely minden család kertje…

Mit keres’ itt, véres, kerge,

Vén csavargó, vad Halál?

 

Mit lelsz nálunk? Zörgő ujjad

Bús szívünkben mit talál?

Néhány zsenge, kis virágot:

Két szál gyenge nefelejcset

S egy parányi ibolyát…

 

Jaj! Ne lopd el szemük fényét,

S csöppnyi ajkuk mosolyát!

 

Hat nyár óta nevelgetjük,

S öt tél óta melengetjük

Virág lelkük szirmait;

Három bimbó két faágon,

Nincs más kincsünk a világon…

! Nem engedjük, hogy oly korán

A sötétlő sírba vidd!

 

…! Mars utamból, vad Halál,

Lelkem ökle rád talál,

S összetöri csontkarod!

Vízár mélyén, csaták síkján

Üldözhetted életszikrám,

Nem maradtam ott halott!

 

Ha a nőszív gyönge is,

Záporozhat könnye is,

Én az Eget ragadom!

Segíts, Halál, magadon;

Hadd ropogjon a birok!

Zúzni, törni még birok,

De gyermekem nem adom!

 

Hol vagy, szörnyű csontalak,

Hadd törjelek, rontsalak,

Hadd fizessek meg apámért,

S anyámért, ki harminc évet

Örömei avarján élt!

 

Hol vagy, Gonosz, mely sarokban?

Bölcső fölött, ágy alatt?

 

Jaj, nem érlek… Merre lengsz?

 

…Lámpafényben, fönt kerengsz!

Mennyezeten már a szárnyad,

S végigtapad ólmos árnyad,

Mint a gyász, a falakon…

 

Térdre roggyan gyarló, vézna,

Roskadt emberalakom.

 

Árvák Atyja, nézz reám!

Két nefelejcs: kisleány,

S kicsi fiú: ibolya…

 

Jaj, nincs is már mosolya,

Téged hív a sikolya!

Szava sincs, csak nyöszörög…

Én Istenem, fölhörög!

Szemcsillaga messzefordul,

Négy kis foga megcsikordul,

Melle, mint a gép, zihál…

 

Jaj, Istenem, a Halál!

…Szentelt gyertyát gyújtsatok!

Atya, Fiú, Szentlélek,

Engem, engem sújtsatok!

…Kicsi teste csupa láz…

Ó, Istenem, csak alázz!

Verj csak engem, törj, taposs!

Csak reá nézz! Ajka már

Halálkíntól harmatos…

Vedd Kezedbe kis fejét,

Kis madárnyi erejét;

Simogasd meg kis haját,

Arca jegét melengesd,

S angyalkáid kerengesd:

Hadd vigyék a Szűzanyához

Szent Szívére kívánkozó,

Anya után siránkozó,

Utolsónak elröppenő sóhaját!