Egyik kollégista társam felvetette, hogy milyen szép lenne, ha elmennénk meglátogatni a kórház gyermekosztályán fekvő kis beteg gyermekeket Szent Miklós napja, azaz Mikulás alkalmával. Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, amit elmondtunk csoportvezetőnknek is. Zita néni és Marika néni hivatalosan is megszervezték a látogatást. Miután a kórház illetékesei is áldásukat adták ötletünkre, lázasan kezdtünk készülődni a nagy napra. 

Kollégista diákok látogatása a megyei kórházban

Mikulásról szóló énekeket, verseket, meséket kerestünk, és könnyen elkészíthető kis figurát is terveztünk. Egyik diáktársunk anyukája sok-sok plüssjátékot küldött erre az alkalomra.

A kórházba érve mindenki kedvesen fogadott bennünket: a beteg gyermekek is, az ápolók is, és a szülők is. A kisebb gyerekek először megszeppentek, de később már nagyon feloldódtak, és velünk együtt énekeltek, barkácsoltak. Megmutatták a szobájukat, és választottak a plüss- játékok közül.

Ilyen rövid idő alatt is nagyon a szívünkhöz nőttek, nehezen hagytuk ott őket. A szülők nagyon hálásak voltak, hogy egy kicsit elvontuk a gyermekeik figyelmét a betegségükről.

Engem egy 15 éves fiú mondata hatott meg leginkább, aki azt mondta: De jó nektek! Ti jöttetek és mentek. Nekem meg még itt kell maradnom, nem mehetek el….

Örülök, hogy örömet okoztunk!

(Varga Lilla 9. évfolyamos kollégista)