mikulás
Jelenleg részek szerint tallóz...
Advent első hete iskolánkban
Szeretetteljes és bensőséges volt iskolánkban advent első hete: a szentmise, a hagyományos komolyzenei koncert és a szeretetvásár mellett Szent Miklós püspök követe is ellátogatott hozzánk.
Vasárnap együtt ünnepeltük az egyházi év kezdetét, hiszen az osztályok tanáraikkal és szüleikkel együtt a Székesegyházban vettek részt szentmisén, amelynek bevezető könyörgése előtt Pete Polgár Máté atya megáldotta az otthonról elhozott adventi koszorúkat is. Iskolánk lelkipásztora szentbeszédében kitért arra, hogy advent első vasárnapja a hit vasárnapja. A hit útja pedig ott kezdődik, ahol szándékosan elhagyjuk a halálos bűnt. A hit egyben döntés a jóra való törekvés, Krisztus mellett. Fontos, hogy az adventi szent időben szembenézzünk magunkkal, vajon jól szolgálunk-e. Életünk ott van Isten tenyerén, de a jó felé tart-e vagy irányt, célt tévesztett-e? A szentmise végén Máté atya boldog adventet kívánt mindenkinek, illetve azt, hogy a hit, a remény, a szeretet és az öröm költözzön családjainkba, hazánkba, de felhívta a figyelmünket arra is, hogy nekünk magunknak kell a béke követeivé, jó szolgáivá válnunk.
2017. december 6-án délelőtt Szent Miklós püspök követe látogatta meg az alsó tagozat osztályközösségeit. A kicsik és nagyok verssel, énekkel, hangszerjátékkal, de modern rap-dallal is várták a Mikulást, aki bátorította őket a jóra. Tanítóinknak köszönjük, hogy rendkívül bensőséges volt ez az ünnep. Jó volt látni, hogy a kicsik lelkiekben is felkészültek Szent Miklós püspök követének érkezésére. A Mikulás egyébként a felső tagozatosokhoz valamint gimnazistáinkhoz, sőt még a tantestületi szobába, hozzánk, tanárokhoz is ellátogatott és szaloncukorral kedveskedett mindenkinek.
Délután sem maradtunk program nélkül, hiszen ezen a napon tartottuk a Szeretetvásárt, amelyet már tíz éve minden egyházi év kezdetén megrendezünk az iskolában. A program részleteiről Lendli Erzsébetet, a 4.a osztálytanítóját is megkérdeztem, hiszen a kezdetektől fogva tevékenyen kiveszi részét a rendezvény megvalósításából: „Az alsó tagozatos diákok számára nem ismeretlen a tallér, hiszen nagyon jól tudják, hogy a Szeretetvásáron ez a fizetőeszköz, amelyet az iskola névváltoztatásáig „Püspökis tallérnak” hívtunk. Minden gyermek 500 Ft-ért vásárolhat 10 tallért. A kirakodóvásár előkészítése fél kettőkor kezdődik. A gyermekek ekkor még nem vásárolhatnak, de körbejárhatják az épületet, annak első és második emeletét illetve az aulát is, hiszen most már az alsó és a felső tagozat illetve a gimnázium is egy napon tarthatja a Szeretetvásárt. Amíg a tagozatok külön épületben kaptak helyet, addig más időpontban zajlott a program az alsó illetve a felső tagozaton. Nagyon örülünk neki, hogy egyre több szülő is bekapcsolódik az előkészületekbe: van, aki házi süteményt készít, van, aki karácsonyi asztaldíszekkel, gyertyatartókkal, karácsonyfadíszekkel, könyvekkel, játékokkal támogatja gyermeke osztályát. Bevett gyakorlattá vált az utóbbi időben, hogy az osztályok a Szeretetvásár előtt közös barkácsolós délutánt tartanak, amelynek keretében elkészítik a vásáron eladni kívánt kisebb-nagyobb termékeket” – mondta Lendli Erzsébet.
Miután az asztalok zsúfolásig megteltek, megkezdődhetett a vásár, amely egy órán keresztül várta az érdeklődőket. Kettő és három óra között igazi vásári forgatagnak lehettek szemtanúi a hozzánk betérők: gazdára találtak a szebbnél szebb karácsonyi díszek, a megunt, de még mindig szép állapotban lévő játékok, könyvek, CD-k, plüssök. Az alsósok tallérral fizettek, a felsősök és a gimnazisták pedig készpénzzel. Az árusításban a tanulók szülei is segítettek. A befolyt összegből az osztályok (az osztályfőnök javaslatára) azokat a társaikat és családjaikat támogatják, akiknek szociális helyzete miatt egy-egy utalvány nagy segítség karácsony előtt. A maradék bevételből egyrészt a pénzdíjas versenyek finanszírozása is megoldható az arra rászoruló gyermekek esetében, másrészt az Egyházmegyei Karitász jószolgálati céljait is támogatják.
A pénteki nap is tartogatott számunkra meglepetéseket, hiszen ismét egy már hagyományos program valósulhatott meg: a Bartók Béla Zeneiskola brenneres növendékei ajándékoztak meg mindnyájunkat egy karácsonyváró koncerttel. Alsó tagozatos diákjaink megtöltötték a Don Bosco-közösségi termet, velük együtt Császár István, általános helynök és iskolánk pedagógusai is gyönyörködhettek a diákok hangszerjátékában, valamint a szolfézsra járó tanulóink kóruséneklésében is. A majdnem egy órás koncerten fuvolásaink, hegedűseink, csellósaink, zongoristáink, klarinétosaink és furulyásaink bebizonyították: zenélni nemcsak a saját maguk számára jelent örömet, hanem a hallgatóság számára is nagy ajándék. Köszönjük a Bartók Béla Zeneiskola pedagógusainak, hogy tanítványaikat, a brenneres diákokat mindig szeretettel fogadják és lelkiismeretesen felkészítik a szerepléseikre.
Haladjunk tovább adventi utunkon, várjuk együtt a Megváltó születését!
Szöveg: H.Pezenhófer Brigitta
Fotó: Lendli Erzsébet és H.Pezenhófer Brigitta
„Miklós püspök egykor régen…”
…és még ma is mosolyt csal gyermekek és felnőttek arcára egyaránt.
Nem volt ez másként alsó tagozatos kis tanulóink esetében sem, akikhez 2015. december 4-én, pénteken délelőtt látogatott el Miklós püspök küldötte kísérőivel együtt. Nagy izgalommal várták a gyermekek az ezüst csengettyű hangját és a pásztorbot koppantását az osztályajtóknál, s mikor megcsendült a püspök érkezését jelző kis csengő, megilletődött hangon szálltak a Mikulást a terembe befelé invitáló dalocskák. Miklós püspöknek mindenkihez volt egy jó szava. Az első osztályosok megilletődötten, a nagyobbacskák már régi barátként üdvözölték és hallgatták csillogó szemmel a fehér hajú püspök dicséreteit és szelíd feddéseit. A csomagocskák átadásakor megígértette a gyermekekkel, hogy jók lesznek és örömet szereznek a továbbiakban is szüleiknek, tanítóiknak. A Mikulás is kapott ajándékokat a gyermekektől: verseket, dalokat, szívből készített rajzokat, és hangszeres dallamokat is. Sőt, távozása előtt még arra a kérdésre is válaszolnia kellett, hogy hol hagyta rénszarvasait és a szánkóját, amin jövőre is eljön közéjük.
Cikk, fotó: Lendli Erzsébet