2016.05.06-án Szilvi néni kíséretében nyolcan vettünk részt az Aranyhídban szervezett Esélyegyenlőségi Napon. A regisztráció után két kísérőnk – akik tavaly még szintén iskolánk tanulói voltak, és örömmel jöttek vissza erre a színvonalas rendezvényre – is csatlakozott hozzánk.
Puskás Tivadar polgármester úr köszöntő – megnyitó beszédével kezdődött az idén már kilencedszer megrendezett program. Meghallgattuk az iskola rövid bemutatását, és már indultunk is az első állomásra, ami a sötét szoba volt, ahol megtapasztalhattuk, milyen is „vaknak” lenni. Gyümölcsöket és fémpénzeket kellett felismernünk pusztán tapintásból, és megkaptuk braille írásban (a vakok pontírásában) a nevünket. A következő állomás is a vaksághoz kapcsolódott. Itt a vakvezető kutyákkal ismerkedtünk. A harmadik állomáson kerekesszékben kellett boldogulnunk, ezzel akadálypályán is végigmentünk, amit valljuk be, mindenki egyszerűbbnek hitt, amíg ki nem próbálta. Szünetet és bőséges uzsonnát kaptunk, aztán folytattuk utunkat. A mozgássérültek és vakok két sportját, az ülő röplabdát és a csörgőlabdát is kipróbáltuk. Zongorázhattunk színkottával, amit azoknak találtak ki, akik nehezen tanulnak vagy írni, olvasni sem tudnak. A hatodik állomáson az autizmussal élők mindennapjait ismertették velünk. A nap végén, az utolsó állomáson hangmasszázsban részesítettek minket, tibeti hangtálak segítségével. Ezt a módszert azokon alkalmazzák, akik lebénultak, hogy ellazítsák az izmaikat, de bármely esetben megnyugtató – stressz oldó lehet. Ajándékba egy tollat, új tudást és emlékeket kaptunk. Nagyon jól éreztük magunkat, a programot miden diáknak csak ajánlani tudom, mert emlékezetes és elgondolkodtató.

Szöveg: Stankovits Borbála 8.n

Fotó: Karagityné Geiger Szilvia

Esélyegyenlőségi nap 2016

« ‹ A 2 › »