A program pályázat útján valósult meg: HAT-20-01-0688.

2022.04.19-én hajnalban elindult a három nyolcadikos osztály Erdélybe. Azzal kezdődött minden, hogy bepakoltunk a buszokba. Két busszal indultunk neki az utunknak. A gimnáziumi osztály ment külön busszal, mert ők annyian voltak összesen, mint a két általános iskolai osztály együtt. Lassan mindenki megérkezett, felpakolhattunk a buszainkra, és elfoglalhattuk helyeinket. Az út során körülbelül három óránkét álltunk meg egy-egy benzinkútnál, hogy hogy egy kicsit kinyújtóztassuk a végtagjainkat. Ártándnál keltünk át a határon, ahol szerencsére semmilyen gond nem volt, mindenkit átengedtek.

Az első nap a sok-sok utazáson kívül nem csak ennyi volt, mert megálltunk Nagyváradon és Kolozsváron. Itt csatlakozott hozzánk az idegenvezető, aki az egész erdélyi tartózkodásunk alatt velünk volt, és nagyon sok érdekességet mondott nekünk az út során. Először Nagyváradon álltunk meg, ahol kisebb csoportokra osztottak szét minket, és a főtéren elengedtek minket egy feladatlappal, amit a csapatoknak ki kellett tölteni. Mikor az összes csapat visszaérkezett a buszokhoz, akkor beszedték a feladatlapokat a csapatoktól. Kolozsváron is hasonló feladatlapokat kaptunk, és itt is a csapotoknak egyedül kellett megoldani a feladatokat. Amikor mindegyik csapat végzett, akkor onnan már a szállásra mentünk, ami Kolozsváron volt. Amikor odaértünk, megkaptuk a szobáink kulcsait, berendezkedtünk, és már mehettünk is vacsorázni. Az étel nem volt olyan finom, de a szobák nagyon kényelmesek és tiszták voltak.

Másnap reggel hét órakor volt az ébresztő. Felkeltünk és mindent, amit lehetett összepakoltunk a szobában, és lementünk reggelizni. Reggeli után bejelentették a napi programot, és hogy mikor kell a buszokba bepakolnunk. Mindent összepakoltunk, és lementünk a buszokhoz, bepakoltunk, majd elindultunk Torda felé. Az első megálló a Tordai-hasadéknál volt, ahol letettek minket a buszok a hasadék egyik végén, és a másik végén vártak minket a buszok. Mi pedig átsétáltunk a hasadékon, ahol a hegy oldalában sétáltunk, és mellettünk ott folyt a Hesdát-patak. Nagyon szép helyeken mentünk keresztül, négy hídon is átmentünk, ami az egyik oldalról átvitt minket a másik oldalra. Valahol a hasadék közepén megálltunk és az idegenvezető elmondta a Tordai hasadék mondáját. Lassan átértük a másik oldalra, ahol már vártak minket a buszok. A következő állomás egy közeli pizzéria volt, ahol megebédeltünk. Innen a Tordai sóbányához vezetett az utunk. Levezettek minket a sófolyosókon át a bányába, ahol két tárna volt, amiknek az aljába hosszú lépcsők vezettek le. Az egyik tárna alján fel lehetett ülni egy óriáskerékre, meg lehetett vásárolni is, és még sok mást. A másik tárna alján víz volt, ami feketének látszott a fények miatt, és lehetett rajta csónakázni. Ahogy ott sétáltunk éreztük, hogy kitisztul a tüdőnk. A végére kicsit nyomasztó lett, de már úgyis mennünk kellett a kijáratnál váró buszokhoz. Amikor már gyülekező volt, és mindenki a buszon ült, tovább-indultunk. Még mentünk volna a Medve-tóhoz, csak kifutottunk az időből, úgyhogy arra nem jutott idő. Zeteváralján volt a következő szállásunk, ahol négy fős faházakban aludtunk. Itt is kipakoltunk, berendezkedtünk, és már hívtak is minket a vacsorához.
A következő napon is hét órakor volt az ébresztő. Most nem kellett összepakolnunk, mert nap végén ugyan ide jövünk vissza. Elmentünk reggelizni, megint elmondták a napi programot. Az első helyszín, ahova mentünk az Csíkszereda volt. Ott meglátogattunk egy iskolát. Majd a csíksomlyói kegytemplomhoz mentünk, ahol mindenki elmondhatott egy imát a Mária-szobor előtt. A következő megállóig nagyon sokat kellett a hegyekben utaznunk, de szerencsésen odaértünk a Gyilkos-tóhoz. A tó partján volt az ebédünk, egy helyi specialitást kóstolhattunk meg: a miccset. Ebéd után sétáltunk a tóparton. Ezután tovább mentünk a Békás-szoroshoz. Itt a buszok letettek a szoros egyik végén, és a másik végén vártak minket. Átsétáltunk a szoroson, és utána visszatértünk a szállásunkra. Ma korábban értünk a szállásra, így volt egy kis szabad program vacsora előtt.

A negyedik napon reggel összepakoltunk, felszálltunk a buszra, és indultunk is. A mai program Székelyudvarhely, Segesvár, Marosvásárhely. Székelyudvarhelyen megnéztük a központot, ahol kicsit sétálhattunk. Segesváron megnéztük a várat, és itt is kaptunk feladatlapot, amit ki kellett töltenünk. Ezután volt az ebéd, ami most hidegélelem volt. Az új szállásunk felé tartva Marosvásárhely főterét is megnéztük. A szálláson mi kaptuk a legszebb szobát, mert gyönyörű volt a kilátás.
Elérkezett az utolsó nap. Bepakoltunk a buszokba, és elindultuk hazafele. Az utolsó napi program, ami Vársonkolyos lett volna elmaradt, mert esett az eső, így csak egy helyette a református templomot néztünk meg Körösfőn. Visszafelé se volt gond a határnál, de valahol a határ és Budapest között lerobbant a buszunk, és átkellett ülnünk a gimnáziumi osztály buszára. Kicsit nyomorogtunk, de nagyon jó volt.

Én még most sem értem, hogy voltak, akik kihagyták ezt az élményt. Ha valakinek van lehetősége, hogy elmenjen, ne hagyja ki!

Kemény Anna
8.b osztályos tanuló

A program pályázat útján valósult meg: HAT-20-01-0688.

A program pályázat útján valósult meg: HAT/2234/2020.

A 8. évfolyam lehetőséget kapott arra, hogy a Határtalanul program keretében elutazhassunk Erdélybe. Már 7. osztályban is eljuthattunk volna a régi Magyarország terültére, de sajnos a járvány miatt ez meghiúsult. Most viszont enyhült a helyzet, úgyhogy 5 csodás napot töltöttünk itt.

Ez az egy hét rengeteg élményt tartogatott számunkra. Láthattuk Nagyváradot, Kolozsvárt, a Tordai-hasadékot és sóbányát, a Gyilkos tavat, a Békás-szorost, a korondi vásárt. Jártunk Csíkszeredán és Segesváron is. Minden nap sürögtünk-forogtunk. sosem álltunk meg, hiszen rengeteg látnivalót néztünk meg egy röpke hét alatt. Így visszagondolva, az ezernyi szép hely és program közül talán a Tordai-hasadék és a csíkszeredai iskolalátogatás volt a legemlékezetesebb. Az előbbinél teljesen magával ragadott minket a hely szépsége és a kirándulás élménye. Két órát túráztunk 2-3 megállóval, amikor az idegenvezetőnk megosztott pár történelmi legendát Szt. Lászlóval és a hasadékkal kapcsolatban. Gyönyörű volt látni a fejünk fölé magasodó sziklákat és az útvonalunkon csörgedező kis patakot. Ez volt a második nap. A harmadik napon Csíkszeredán jártunk a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban. Mint már említettem ez volt az egyik legemlékezetesebb program. Ez nem a szép tájról és kilátásról szólt, hanem a székely diákokkal való kapcsolattartásról. Hatalmas vendégszeretettel fogadott minket az iskola egy tanára és néhány tanulója. Egy rövid ismertető után csapatokra osztódtunk szét, és egy-egy ottani diákkal „felfedeztük” az iskolát, és beszélgettünk. Meséltünk a mi iskolánkról, tanárainkról, szokásainkról. Azóta is tartjuk a kapcsolatot velük. Remélem, ha még egyszer eljutunk Erdélybe, ismét találkozhatunk velük.

Mikor utolsó nap átléptük a határt, mindenkiben vegyes érzések voltak. Egyrészt örültünk, hogy lehetőségünk volt arra, hogy majdnem egy teljes hetet Erdélyben tölthettünk, másrészt viszont maradtunk volna még, hiszen összehozta az osztályunkat, jobban megismertük egymást, sokat nevettünk együtt. Hálás vagyok, hogy ezt a felejthetetlen kalandot velük élhettem meg.

Írta: Takó Dóra, Palkó Mia

A program pályázat útján valósult meg: HAT/2234/2020.