2026. február 16-19.

 2026 az első év, hogy a Boldog Brenner János Gimnáziumból egy tizenegyedikes osztály részt vehetett egy római zarándoklaton a Szombathelyi Egyházmegye támogatásával. Négy napot tölthettünk Olaszországban.

2026. február 16-án, hétfőn hajnali 4 órakor – a busz és résztvevők megáldása után – az iskola elől indultunk 26 jelenlegi, és két volt diákkal, valamint osztályfőnökükkel, Melegáné Somogyi Tímea tanárnővel, Bodorkós Áron atyával, Baumgartner Zsófi angol tanárnővel és öt lelkes kísérő szülővel.

Szakadó esőben érkeztünk meg Assisibe, ahol felkerestük a Szent Ferenc-bazilikát, majd meglátogattuk Carlo Acutis sírját, és rövid fohásszal emlékeztünk a fiatalon elhunyt szentre. A barátságtalan idő ellenére lelkesen mentünk végig a csodálatos, látnivalókban bővelkedő szűk utcákon.

Római szállásunkra, a magyar Szent István Házba, 21 órakor érkeztünk meg, ahol már szeretettel vártak bennünket. A hosszú utazás után mindenki fáradtan, de jó kedvvel foglalta el a szobáját.

Kedden a finom és bőséges reggeli után ízelítőt kaptunk az olasz tömegközlekedés sajátosságaiból a Szent Péter bazilika felé tartó utunkon, ahova két csoportban, de szerencsésen odaértünk. A közepesen hosszú sorban gyorsan haladtunk a beléptető kapuk felé, és hamarosan az előcsarnokban szemléltük a középső kapu domborműveit, idegenvezetőnket hallgatva. A negyedik kapun át a templomba lépve először a jobbra eső, első kápolna keltette fel a figyelmünket, ahol Michelangelo gyönyörű márvány szobra, a Pietà látható, üveglappal védve. Aztán elénk tárult a 211,5 m hosszúságú bazilika hatalmas, 15160 m² nagyságú belső tere, amely a hagyomány szerint Szent Péter sírja fölé épült. Királyok, királynők, pápák síremlékei, kápolnái, és XI. Ince pápa üvegkoporsója mellett sétáltunk el. A főoltár, a Szent Péter sírja fölé magasodó csodás baldachin, a szédítő, 120 m magas kupola lenyűgözött bennünket. Bejártuk a kereszthajókat, láttuk a bazilikában eltemetett pápák névsorát, és próbáltuk befogadni a megannyi információt és látnivalót.

A bazilikából az Angyalvár felé vettük utunkat. A Tevere hídján sirályokkal barátkoztunk, a Piazza Navona téren Bernini Négy folyó szökőkútján megkerestük a lipicai ménes lovát, és a dunai vizát. Innen a Pantheonhoz sétáltunk át. Az ókori Róma minden istenének tiszteletére épült templom kupolája a legnagyobb vasalatlan beton mennyezet, az épületben elférne egy 43,3 m átmérőjű gömb. Itt található pl. az olasz királyné, Savoyai Margit sírja is, akiről a sokak által kedvelt margherita pizza kapta a nevét, ugyanis ez a paradicsomos, mozzarellás, bazsalikomos változat volt a kedvence.

Ezután Róma legnagyobb szökőkútjánál, a Trevi-kútnál készítettünk képeket, és dobtunk emlékpénzt a medencéjébe, majd megmásztuk a Spanyol lépcsőt, ahol fáradtan le is telepedtünk, mígnem az éber rendőr fel nem állított bennünket: itt tilos sziesztázni.

Estére értünk haza a Szent István Házba, ahol a vacsora előtt Áron atya tartott nekünk bensőséges misét.

Szerdán elsőként a falakon kívüli Szent Pál-bazilikát látogattuk meg. Az épület szépsége és nagysága, a belső mozaikos díszítés, és a Szent Pétertől napjainkig megválasztott pápák arcképeinek sorozata megragadta a figyelmünket. S bár ez a templom a „falakon kívül” van, mégis a Vatikán területe.

Egy kis metrózás a Colosseumig, fotózás, majd idegenvezető kíséretével bejártuk a hatalmas arénát, gondolatban visszarepülve a múltba. Forum Romanum, Traianus oszlopa, a Capitolium domb a farkas szoborral, Marcus Aurelius szobra – a megelevenedő történelem egy-egy állomása. A mindenféle portékával zsúfolt Campo de’ Fiori piacon egy kis nézelődésre, vásárlásra is időt tudtunk szakítani.

Következő úticélunk a Lateráni bazilika volt, ahol felkerestük a magyar emlékművet, és babérkoszorút helyeztünk el, hálából a zarándoklatért. Végül a Szent Lépcsőhöz mentünk, amelyen térdre ereszkedve és imádkozva haladtunk felfelé, és jutottunk el a Szent Keresztfát ábrázoló képhez. Már ezért a lelki élményért érdemes volt eljönni Rómába.

Este a hálaadó szentmisén – hamvazószerda lévén – Áron atya kereszttel jelölte meg a homlokunkat. Imádkozva, hálával mondtunk köszönetet, hogy a diákok és kisérőik részt vehettek ezen a lelkiekben gazdag római zarándoklaton.

Az utolsó napon, csütörtökön, indulás előtt meglátogattuk a Szent Callixtus katakombát, az őskeresztények föld alatti temetkezési helyét. 11 méter mélyre mentünk le, ahol a pápák kriptáját, Szent Cecília szobrát, üres fülkéket és kriptákat láthattunk.

11 órakor elbúcsúztunk a napfényes Rómától, és az osztályközösséget összekovácsoló sok-sok emlékkel és lelki élménnyel gazdagon elindultunk hazafelé.

Hálásan köszönjük dr. Székely János püspök úrnak, hogy támogatásának köszönhetően megvalósulhatott római zarándoklatunk!

Mindannyian reméljük, hogy egyszer sikerül majd viszontlátnunk Rómát!

Zsugonitsné Szalay Katalin, Melegáné Somogyi Tímea

Római út 2026.