Ahol a magyar szó és legenda él – Erdélyi utazásunk

2025. június 2-án reggel 5 órakor kezdetét vette az Erdélyi utazásunk, Timi nénivel és Csanád bácsival. A hosszú utunk kezdete csöndes és nyugodt volt, ahogy telt az idő a két buszsofőrünk is oldotta a hangulatot. Meglepetésünkre felajánlották mindenkinek, hogy tegezzük őket, így egy kicsit mi is „nagynak” érezhettük magunkat.

Dél környékén Ártándnál átléptük a határt. Első székelyföldi megállónk Nagyvárad volt, ahol meglátogattuk a nagyváradi Nagyboldogasszony székesegyházat, amit belülről is megcsodálhattunk, de mielőtt ezt megtettük volna, megismerkedtünk Norbi bácsival, aki a további utunk során a hatalmas tudásának egy részét velünk is megosztotta, amit hálásan köszönünk neki. Ezután Nagyvárad belvárosában gyönyörködhettünk, ahol egy térkép alapján – amit honismereti vezetőnktől kaptunk – kellett csoportokban megkeresni híres épületeket, szobrokat. Aznapi szállásunk Torockón volt, ahol finom vacsorával vártak minket. Később elfoglaltuk a szállásunkat ahonnan elénk tárult a gyönyörű hegyvidék. Másnap a reggeli után elindultunk Torda irányába. Első úti célunk a Tordai hasadék volt, ahol túráztunk és megismerkedtünk a hasadék legendájával, amit Norbi bácsi mesélt el nekünk. Szerencsére jó időnk volt, jól elfáradtunk. Egy gyors ebéd után indultunk is a Tordai Sóbányába. Ahogy beléptünk, friss levegő csapott meg minket, láthattuk a kiemelő szerkezetet, és volt lehetőségünk háromnegyed órát eltölteni a Rudolf tárnában. Megtapasztaltuk a visszhang erejét is. Aznap estétől Nyikómalomfalván volt a szállásunk.

A másnap reggeli ébredésünk után elindultunk Csíksomlyóra, ahol megnéztük a templomot, felmentünk a csíksomlyói búcsú helyszínére. Nem is gondoltuk bele, hogy a következő napokban több ezer ember fog ide elzarándokolni pünkösd napján. Áron atya tartott nekünk egy misét a természetben, nagyon hangulatos volt. Megkóstoltuk a borvizet. Hát sokunknak nem ízlett. A következő megállónk a Gyilkos-tó volt, ahol elkapott minket az eső, ennek ellenére megismerkedtünk a tó legendájával is. Aznapi utolsó megállónk a Békás-szoros volt, ahol elénk tárultak a hatalmas hegyek és köztük folyó patak. A fárasztó napunk után visszaérkeztünk a szállásunkra, ahol vacsora után nyugovóra tértünk. Utolsó túrázós napunkon elsőként Farkaslakán, Tamási Áron sírhelyénél egy koszorút is elhelyeztünk. Később meglátogattuk Csaba bácsit, aki sóvágóként éli a mindennapjait. Mesélt arról, hogy melyik sót lehet étkezési célra, melyikből lehet fürdősót készíteni stb. A bemutatója után lehetőségünk volt a kicsi üzletükben különféle sótermékeikből vásárolni. Az utolsó megállónk a Korondi piactér volt, ahol páran a híres áfonya pálinkára is lecsaphattunk, persze tanári felügyelet mellett. Több mint egy órát töltöttünk itt, ahol kedvünkre vásárolhattunk a sokszínű termékekből. Mint mindig, most is elérkezett varázslatos kirándulásunk vége, utolsó állomásunk Arad volt, ahol meglátogattuk a szabadságszobrot és elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, aki az 5 nap alatt végig kísért és fáradhatatlanul látott el minket információkkal. A hazafelé vezető utunk kimerítő volt, de mindannyian felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, amiket soha nem felejtünk el.

Szombathely, 2025. 06. 16.

Varga Hanna – 7.a