BESZÁMOLÓ – ÚTINAPLÓ HATÁRTALANUL 2023.

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS HETEDIKESEKNEK KULTURÁLIS ÉS TERMÉSZETI KINCSEK FELFEDEZÉSE – ERDÉLY SZÉKELY- ÉS SZÁSZFÖLDI VIDÉKEIN

HAT/842/2023

Az utazás időpontja: 2024. május 27 – 31.

Már hónapok óta izgatottan készülődtünk a Határtalanul program keretében megvalósult erdélyi utazásunkra. A felkészítő óra keretében tájékozódtunk a ránk váró programokról,

és sok érdekességet tudtunk meg Erdélyről. A Határtalanul program Barangoló digitális tartalomtár anyagát is segítségül hívtuk a felkészülésben.

A következő feladatsorokat használtuk fel:

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2539 https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=2545

https://learningapps.org/display?v=p9azip08323 https://learningapps.org/display?v=phpftzm3323

Végre elérkezett a várva-várt indulás napja, május 27.

1.nap

Szombathely: Indulás 04:30-kor az iskola udvaráról

Kicsit álmosan, de nagy örömmel szálltunk buszra. A Surda KFT rutinos és rendkívül jófej autóbuszvezetői szállítottak minket az 5 nap során.

Az ártándi határátkelőn léptünk Románia területére.

Erdély területén a Király-Hágónál volt az első megállónk.

Király – hágó: Más néven Erdély kapuja, Kolozs és Bihar megye határán 582 méter magasságban húzódó hágó. Sokáig itt volt Partium és Erdély határa. A csodás táj remek hátteret adott első fotóinkhoz.

Csucsa – Bánfihunyad – Körösfő

Csucsán Elhaladtunk Csinszka, azaz Boncza Berta, Ady Endre feleségének kastélya mellett. Körösfőnél láttuk a távolban a híres négyfiatornyos református templomot. Bánfihunyadon pedig rácsodálkoztunk a sok, cifra cigány palotára.

Gyalu: Csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Ács Zsolt, aki az 5 nap során számtalan érdekes és hasznos információt osztott meg velünk Erdély történelméről, földrajzáról, a települések nevezetességeiről és az itt élő népekről. Székely vicceivel szórakoztatott bennünket, ha kicsit lankadt a figyelmünk.

Marosvásárhely: Maros megye székhelyét a Bolyaiak városának is nevezik, hisz itt élt a két híres matematikus Bolyai János és Bolyai Farkas.

Felfedező városnézés keretében egy feladatlap segítségével fedeztük fel a sok szép látnivalót.  Jártunk a Rózsák terén, láttuk a Kultúrpalotát, aVárosházát, a Teleki Tékát, a Református Kollégiumot, a Várat, ami a megszokottól eltérően a belvárosban található és a Vártemplomot. Végül egy-két gyors csoportkép és már indultunk is első napi szálláshelyünkre, Gernyeszegre.

Gernyeszeg: Szállás a Grandlion panzióban, ahol finom vacsorával zártuk az

első napot.

2.nap

Reggelit követően elbúcsúztunk szállásadóinktól és indultunk tovább Erdély nevezetességeinek felkutatására.

Parajd: A híres sószorosban túráztunk csodálatos napsütésben.

Az erdélyi só ezelőtt kb. 20-22 millió évvel keletkezett.

A Sóhát – a Parajdi-medence legnagyobb kincsét őrzi: az óriási kősótelepet, melynek gyökere 2,7- km mélységig is lenyúlik. A parajdi sótest tartaléka több mint száz évig elláthatná Európa teljes sószükségletét.

A sósziklák aljában sok tömény sósforrás, sószivárgás található, melyek közül a nagyobb vízhozamúak lekúsznak a Korond-patakig és a vizükből kicsapódó vékony sóréteg száraz időben, hófehér sósivatagokat eredményez.

A környék a népművészetek, hagyományok és szokások kiapadhatatlan kincsesbányája.

Ez a régió egy óriási szabadtéri múzeumnak tekinthető.

Korond:

Ellátogattunk egy helyi termelőhöz, aki beszélt nekünk a só feldolgozásáról, megmunkálásáról, bemutatta a sótömbök vágásának folyamatát, majd az általuk készített termékekből vásároltunk.

A település híres a hagyományos kerámia készítő műhelyeiről.  Végig sétáltunk az árusok bódéival szegélyezett fő utcáján, ahol sokan kínálják kézműves termékeiket, melyekből mi is beszereztünk jónéhány emlék- illetve ajándéktárgyat.

Farkaslaka: Tamási Áron, székely magyar író sírját koszorúztuk meg.

Szelykefürdő – Mini Erdély Park: Ez a szabadtéri kiállítás Erdély több mint 80 legjelentősebb várának, erődtemplomának, kastélyának és más műemléképületének makettjét mutatja be, ezek többsége a nemzeti örökség, illetve az UNESCO Világörökség része.

Orbán Balázs sírhelyét és emlékművét kerestük fel a park szomszédságában. A legnagyobb székely író, történész, etnográfus, publicista és közéleti személyiség volt. 14 székelykapun keresztül jutottunk a sírhelyhez.

Bálványosfürdő: A nap végén megérkeztünk szálláshelyünkre, ahol a következő 2 éjszakát töltöttük. A közeli vendéglőben kaptunk vacsorát és reggelit. A szállás és az étterem közötti séta izgalmakkal telt, mert ezen a környéken nagyon gyakori, hogy a táj jellegzetes vadon élő állatai, a medvék belátogatnak a településre. Nagy örömünkre ez most is megtörtént. Mindkét este meglátogatott minket egy medvecsalád, anya három bocsával. Fotóztuk, videóztuk őket, de szigorúan csak az ablakokból, erkélyekről.

3. nap

Szent Anna tó, Mohos – tőzegláp:

A Szent Anna-tó egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. Legendáját már az előkészítő órákon megismertük.

Mivel esett az eső nem tudtuk körbe sétálni a tavat, de a partjára lementünk. A tóban megmostuk kezeinket, mert a legenda szerint, ez által megszabadultunk bűneinktől.

A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található.

A mohos tőzegláp úgy keletkezett, hogy az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána. A tőzegláp és a Szent Anna-tó területén alakították ki a Mohos Természetvédelmi Területet. A tájvédelmi körzet tudományos és természeti ritkaságokat őriz, pl. többféle húsevő növényt. Megtalálható itt a tőzegáfonya, a kéttős erdeifenyő, a vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring. Csak helyi kísérővel járhattuk be a kiépített cölöpökkel megerősített “fajárdát”. A hajdani tóból már csak néhány tószem maradt. A Mohosban élő, jégkorszakbeli növények szigorúan védettek.

Kézdivásárhely – Ellátogattunk a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégiumba, ahol

a diákok és tanáraik fogadtak bennünket. Megnéztük az iskolai tornacsarnokot, majd két osztályba bemehettünk a tanórára. A 9.b diákjai egyházzene órán énekkel köszöntöttek bennünket. Beszélgettünk az ottani és a magyar oktatási rendszerről, az iskoláink hagyományairól, szokásairól. Ezután a fiúk megmérettették foci tudásukat az ottani fiatalokkal. A meccset a mi fiaink nyerték, amire nagyon büszkék, hisz idősebb ellenfeleken sikerült felülkerekedniük.  A diákok kedvesek voltak, sokat beszélgettünk és együtt szurkoltunk a csapatoknak. A közös fotó után elbúcsúztunk, majd egy sétát tettünk a város központjában.

Torja: Hamarosan újra buszra ültünk és elindultunk a Büdös- Barlang lábához. Felfelé nagyon meredek út vezetett. Óvatosan tudtunk haladni a csúszós úton. Már messziről is éreztük a barlang szagát. A “büdös” név a kén reakcióba lépése miatt maradt rá. A barlang előtt egy kicsit pihentünk, csoportképet csináltunk és visszaindultunk. Miután leértünk, a szállás felé vettük az irányt. Este megérkeztünk Bálványosfürdőre és elmentünk vacsorázni.

A medvecsalád ezen az estén is ellátogatott hozzánk, fokozva az amúgy is jó hangulatot.

4.nap

Brassó:

Az erdélyi szászok egykori központja, Brassó megye székhelye, amit a Déli-Kárpátok vesz körül. Az idegenvezetőtől kapott feladatlap és várostérkép segítségével indultunk felfedezni a város nevezetességeit.

• Tanács tér (az óváros főtere)
• Strada Sforii (magyarul: szó szerint a “kötél” utcája) Brassó egyik nevezetességévé vált. A középkori városrész szűk utcácskája Európa legkeskenyebb utcái közé tartozik. Az utca eredetileg a 17. században épült, és arra használták, hogy könnyen átjuthassanak a városrészben élők a munkahelyükről a piactérre. Az utca legkeskenyebb pontja mindössze 1,32 méter széles.
• Fekete templom (Biserica Neagră)

A legendák szerint a Fekete templom neve onnan ered, hogy a homokkőből készült falai a koromtól fekete színűek lettek.

• Cenk (Tâmpa)

A kirándulók és a turisták számára egy népszerű célpont.

A város egyik legismertebb jelképe, az ikonikus “Brassó” felirattal, és a gyönyörű kilátással.

Nagyszeben: 

Néhány órás utazással értük el következő célpontunkat, a Déli-Kárpátok előterében fekvő Nagyszebent, a romániai szászok ’fővárosát”. Az óvárost egykor körbevevő városfal részletei, középkori tornyai részben ma is láthatóak.

Felfedeztük a nevezetességeket.

• A gótikus székesegyházat
• A Brukenthal múzeumot
• A várostoronyot
• A római katolikus templomot
• A Hazugok hidját

Vajdahunyad:  

Megnéztük a Hunyadiak várát, az idegenvezetőnk mesélt a vár történetéről. Vajdahunyad vára Erdély legimpozánsabb és leglátványosabb, teljesen épen maradt középkori vára. A lenyűgöző gótikus várkastély, egyik legnagyobb magyar regényírónk, Mikszáth Kálmán szavaival élve a “várak királya.”

Ezt követően utolsó szálláshelyünkre indultunk.

Algyógy:

Egy ifjúsági szálláson történt az elhelyezésünk. A finom vacsora és a szobák elfoglalása után, az épületet körülvevő hatalmas udvar és sportpálya lehetőséget biztosított számunkra, hogy a sok-sok megtett kilométer után kicsit kiengedjük a gőzt. A búcsúest rendkívül jó hangulatban telt. A fiúk végre focizhattak, mi lányok pedig beszélgettünk, zenét hallgattunk és táncoltunk. Később csatlakoztak a fiúk is hozzánk, sőt a kísérő tanáraink és a buszvezető, Surda bá is beállt táncolni. Mutatott egy jó lépést, amit örökre megjegyeztünk.

5.nap

Reggel búcsút vettünk vendéglátóinktól és útra keltünk két utolsó úticélunk felé.

Déva vára:

A várról szóló balladát már irodalom órán megismertük, és most meggyőződtünk róla, hogy ez egy létező építmény. Legismertebb régi birtokosai Hunyadi János, Szapolyai János, Bethlen Gábor és Bocskai István. Már az ókorban is volt itt erődítmény, a tatárjárás után IV. Béla építtette újjá.

A vár az Alsó-Maros mentén magasló hegy 250 méteres sziklájára épült, Déva városánál. Mint az építés kapcsán szőtt ballada meséli, a munkálatok nap nap után sehová sem haladtak, mert a fal, amit délig raktak, estére leomlott, amit pedig este raktak, reggelre omlott össze. Feltehetően Déva várának balladája nem valós eseményt mesélhet el. Erdélyben volt azonban egy szokás, mely szerint a ház mellett elhaladó emberek árnyékát mérték meg, és a méret vevésére használt kákát falazták be a házba. Talán ez a szokás szerepelhet a Kőmíves Kelemen balladában.

Arad:

A magyar határtól mindössze 70 km-re található város, Románia festői, nyugati vidékén fekszik. A település a történelem és a kortárs varázslat fúziója, ahol a macskaköves utcák összefonódnak a nyüzsgő sugárutakkal.

Felkerestük a Szabadságszobrot, Zala György szobrászművész híres alkotását, amelyet 1890-ben avattak a belvárosban az aradi vértanúk emlékére, és 2004-ben állították fel újra a városban. A szobor oldalán elolvastuk a 13 aradi vértanú nevét, és tisztelettel megemlékeztünk azokról a hősökről, akik az életüket adták hazájuk szabadságáért.

Ezt követően elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, és elindultunk haza.

A nagylaki határátkelőn léptünk újra Magyarország területére.

A hazafelé tartó út, bár fáradtak voltunk, mégis nagyon jó hangulatban telt. Sokat nevettünk, énekeltünk. Jó lett volna még néhány nappal meghosszabbítani a kirándulást!

„Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg, bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.”

(Juhász Gyula: Trianon)

7.M osztály tanulói

Erdély 2024-7m

« ‹ A 2 › »