Iskolánk 76 hetedik évfolyamos tanulója szeptember végén felejthetetlen napokat töltött Erdélyben. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett „Határtalanul!” programnak köszönhetően több mint 4,5 millió forint pályázati támogatás állt rendelkezésre a tanulmányi kirándulás megvalósításához. A program többi kirándulásához hasonlóan a mi célunk is az volt, hogy a hetedikesek számára lehetőséget teremtsünk arra, hogy megismerkedhessenek Erdély történelmével, kulturális hagyományaival és jelenével. Az utat megelőzően különböző előadások és foglalkozások keretében a diákok ismereteket szerezhettek Erdély főbb látnivalóiról és földrajzáról, valamint történelmi és irodalmi múltjáról.  Az utazásunk során pedig mindannyian bepillanthattuk a hátáron túli magyarság mindennapjaiba.

A kirándulás útvonala: Nagyszalonta – Lugosi-víztározó – Bánffyhunyad – Kolozsvár – Válaszút – Bonchida – Szamosújvár – Tordai sóbánya – Torda – Tordai-hasadék – Torockó – Torockószentgyörgy – Nagyvárad

A kirándulás krónikája

1. nap

Reggel 4 órakor indultunk az iskola parkolójából. Budapesten átutazva Méhkeréknél hagytuk el a határt. Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol megtekintettük Arany János szülőházát, és koszorút helyeztünk el a ház falán lévő emléktáblánál. Közösen elszavaltuk a Családi kör című vers ismert versszakait. A költeményben megjelenő „eperfa” unokáját is láthattuk, sőt még „lomha földi békát” is találtunk.  Ezután a Sebes-Körös Lugosi-víztározójához mentünk. Útközben a buszból láttuk a Sebes-Körös forrását jelölő építményt és a Boncza család csucsai birtokát, ahol Ady feleségével, Csinszkával töltötte a háborús éveket. Utunk a Király-hágóhoz vezetett, a tetőről gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában. Elmentünk Bánffyhunyadra, ahol a 13. századi gótikus stílusú református templomot csodálhattuk meg, amely Kalotaszeg legnagyobb temploma. A templom különlegessége a fazsindely tetőzete és a kazettás mennyezete. Este későn érkeztünk Magyarlónára, ahol családoknál, vendégházakban elfoglaltuk szállásunkat. Vendéglátóinktól az elkövetkezendő pár napban nemcsak szállást, ételt, hanem sok-sok szeretetet, igazi törődést és gondoskodást is kaptunk.

2. nap

A bőséges reggeli után 9 órakor indultunk „Erdély fővárosába”, a „kincses Kolozsvárra”. A „Házsongárdi temetőben” leróttuk tiszteletünket Dsida Jenő, erdélyi költőnk családi sírhelyénél, Apáczai Csere János jelképes sírjánál pedig a megemlékezésünk koszorúját helyeztük el. A temetőkertben tett látogatás után – végigsétálva az Egyetem negyeden –  eljutottunk a Sárkányölő Szent György-szoborhoz, és láttuk a volt városfalat. A Farkas utcában megnéztük az egyhajós református templomot, ahol helyi idegenvezetés keretében megismerhettük annak történetét. Megtudtuk, hogy a szentélyében van az Apafi erdélyi fejedelmek sírja. Körbenézve láthattuk az egykori erdélyi főúri családok címereit, amelyek gyászjelentések gyanánt szolgáltak. A templom megtekintése után Kolozsvár főterén körbejártuk a Szent Mihály-templomot, majd Fadrusz János monumentális Mátyás lovas szobrát csodáltuk meg, és elzarándokoltunk Mátyás király szülőházáig.

Következő állomásunk Válaszút település volt, ahol Kallós Zoltán néprajzkutató által alapított múzeumban kaptunk tárlatvezetést, amelynek során megismertük a négy erdélyi tájegység népművészeti stílusait. Bonchidán, melyet valamikor Erdély Versailles-jaként emlegettek, az egykori Bánffy-kastély romos épületeit jártuk be. Ezután Szamosújváron az Örmény Katolikus Székesegyházat tekintettük meg, majd Rózsa Sándor sírját kerestük fel. A temető szomszédságában álló Martinuzzi-kastélyt is láttuk, ami ma is börtönként funkcionál, és itt raboskodott az egykori betyár. Végül Kolozsváron átutazva estefelé érkeztünk magyarlónai szállásunkra.

3. nap

Ezen a napon is 9 órakor indult el a két autóbusz velünk Magyarlónáról. Első állomáshelyünk Erdély egyik legérdekesebb látványossága, a tordai sóbánya volt. A tárnákba 13 emeletnyi mélységbe leereszkedve idegenvezető kíséretében jártuk be a bánya turisták által látogatható részeit. Láthattuk azt a régi, lovak vontatta emelőszerkezetet, amelynek segítségével hozták fel a mélyből a sótömböket, de megtudhattuk a gazdagok lépcsőjének titkát is, valamint az óriási „só cseppkövek” különböző formáit csodálhattuk meg. A gyerekek közel egyórás szabadprogramot is kaptak: kipróbálták az óriáskereket, tekézhettek és golfozhattak vagy biliárdozhattak. A sóbányában tett túra után rövid városnézés következett: Torda nevezetességeit fedeztük fel: az ótordai katolikus templomról megtudtuk, hogy az 1568. évi nagy jelentőségű országgyűlés színhelye volt: ezen az országgyűlésen iktatták törvénybe – a világon elsőként – a vallásszabadságot. Majd utunk az ótordai református templomhoz vezetett, amelyet a felújítási munkálatok miatt csak kívülről tudtunk megnézni, és felkerestük a templom parkjában álló Fejedelmek házát. Az épület azért viseli ezt a nevet, mert a tordai országgyűlésre érkező fejedelmek itt szálltak meg. Termei jelenleg múzeumi kiállításnak adnak helyet. Délután a Tordai-hasadék ösvényein túráztunk, több lengőhídon is átmentünk, hogy a patakoknál gyűjthessünk „Szent László-érméket”, amelyek tulajdonképpen negyven-ötven millió éves óriási egysejtűek megkövesedett maradványai. A túra végén megállapíthattuk, hogy a messziről gyönyörű Tordai-hasadék közelről is szép látványt nyújt. A több mint háromórás túra után buszra szálltunk, és a szállásunkra utaztunk.

4. nap

Elhagyva magyarlónai szállásainkat, a helyi iskolába látogattunk. Az itt tanuló kisdiákok mindennapjaiba nyertünk bepillantást. Csodálkozva láttuk, amellett hogy egy kis településen élnek, milyen modern és szép környezetben tanulnak. Meglepődtünk azon is, hogy viszonylag kis létszámú osztályokba járhatnak az itteni magyar gyerekek. Ezután Torockóra indultunk, ahol először a helyi Néprajzi Múzeumot tekintettük meg, amely megidézte számunkra a torockóiak egykori életmódját, szokásait; megtudtuk, milyen eszközökkel művelték a földet, hogyan dolgozták fel a vasércet, de nagyon érdekes volt a helyi népviselet bemutatása is a bábukon. Ezt követően magát a falut, Torockót tekintettük meg: megkerestük a falu legrégibb – még használatban lévő – kilincsét, legrégibb házát, a temetőt bejárva pedig a legrégibb síremlékét. Végül a falu legszűkebb utcáján áthaladva még finom torockói kürtőskalácsot is ehettünk. Délután következett a nap legfárasztóbb programja: a torockószentgyörgyi várhoz tettünk egy nagy túrát. A kb. 650 m magasságú hegyet megmászva gyönyörű kilátás nyílt a Székely-kőre. Innen visszatérve a faluba, koszorút helyeztünk el Brassai Sámuel szülőházának falára. Az eddig számunkra ismeretlen Brassai Sámuelről megtudtuk, hogy nyelvész, filozófus, természettudós volt, és e sokrétű tevékenységének köszönhetően „Erdély utolsó polihisztorának” nevezik. A koszorúzás után egy kis szabad programra is volt lehetőség, majd elfoglaltuk a helyi szállásokat.

5. nap

Utazásunk utolsó reggelén Torockón kelt fel velünk a nap. Szállásunkon összepakolva pedig már hazafelé indult el velünk a két busz. Még útba ejtettük Nagyváradot, ahol egy kisebb városnézés keretében megnéztük a Kanonok-sort, a Szent László király által alapított székesegyházat és a közelében álló püspöki palotát. Itt még egy utolsó közös fényképet készítve elbúcsúztunk idegenvezetőinktől, és már Magyarország irányába vettük az utat. Ártándon keltünk át a határon, majd többórás utazás után az éjszakai órákban érkeztünk haza.

Az utazást követő napokban a gyerekek itthon beszámoltak élményeikről, megfogalmazhatták érzéseiket. Írásbeli munkáik – amelyekből az alábbiakban idézünk – tükrözik a szerzett élmények mélységét, pozitív erejét, valamint az összetartozás érzését.

„Úgy érzem, nemcsak láttuk ezeket a helyeket, hanem éreztük a kötődést a történelmi helyszínekkel, a régi Magyarországhoz és az itt élő magyarokhoz.”

„Gyorsan eltelt ez az öt nap, de rengeteg élménnyel gazdagodhattam. Szívből ajánlom minden embernek Erdélyt, a mi volt Magyarországunkat.”

„Már előre tudtam, hogy ez az utazás felejthetetlen emlék marad, hisz Erdély sok mindent rejt magában.”

„Ezen a kiránduláson új ismeretekkel, szép élményekkel lettem gazdagabb. Örülök, hogy részt vehettem rajta.”

„Rengeteg élménnyel teli hetet töltöttünk el Erdélyben, amit soha nem felejtünk el, és mindig szívesen gondolunk vissza rá.”

„Az út során egyáltalán nem éreztem azt, hogy külföldön vagyok. Az emberek többsége, amerre jártunk, magyarul beszélt. Tapasztalatom alapján, ami különbözött Magyarország és Erdély között, az az volt, hogy Erdélyben az emberek sokkal közvetlenebbek és kedvesebbek.”

„Ha legközelebb meghallom vagy meglátom az „Erdély” szót, eszembe jut majd ez az élményekben gazdag szép kirándulás, aminek részese lehettem.”

Domján Péterné a 7. n osztályfőnöke, Gyenesné Gojsza Mónika 7. m osztályfőnöke, Kovácsné Elek Hajnalka a 7. a osztályfőnöke, valamint Király Klaudia, Morosits Eszter és Nagylaki András a projektben részt vevő segítő tanárok

Határtalanul 7. osztály