március, 2017

Jelenleg hónapok szerint tallóz...

 

Megemlékezés a kommunista diktatúra áldozatairól

A Brenner János Kollégiumban 2017.02.20-án került sor a kommunista diktatúra áldozatairól való megemlékezésre. A műsort a kollégium 10. évfolyamos lányai szervezték csoportvezető nevelőjük irányításával.

A megemlékezés alatt lélegzetvisszafojtott csend honolt a fiú  szárnyon található kápolnában, amely a kívánt hatás elérése érdekében le is volt fénytelenítve. A kollégium növendékei kellő komolysággal és átérzéssel emlékeztek meg, és ezeket az érzéseket kiválóan adták át a hallgatóságnak. A műsor körülbelül 15 percig tartott, ám ez az idő elég volt ahhoz, hogy mély benyomást tegyen a résztvevőkre és elgondolkoztassa a   kápolna hallgatóságát a megfélemlítésen és diktatúrán alapuló rendszer kegyetlenségeiről.

Összességében, úgy gondolom, hogy az ünnepség elérte a célját.

Megemlékezés a kommunista diktatúra áldozatairól 2017.

(Tangl Loretta 10. évfolyam-kollégista)

 

Sakkverseny a kollégiumban

 

A Brenner János Kollégium az idén is megrendezte zártkörű sakkversenyét, amire 2017.02.20-án került sor. A mérkőzésnek összesen 10 résztvevője volt, a diákok bármely évfolyamból jelentkezhettek, hogy összemérjék tudásukat. A párokat szabadon választhatták ki, de a végén mindenki játszott mindenkivel. A bíró Czupor Attila kollégista társunk volt, aki maga is több éremmel rendelkezik, s országos és nemzetközi versenyek győztese. Egész izgalmas mérkőzés alakult ki, a résztvevők és a szurkolók is nagyon élvezték. A győztes Szűcs Olivér lett, akinek jutalma egy szabadon választott közepes pizza volt.

Kollégiumi sakkverseny 2017

Tompa Sára 10. évfolyam-kollégium

 

Nemzeti ünnep a hollán utcai oviban

„Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban!” (Benjámin László).  „Itt a tavasz, tudod-e, leheletét érzed –e?” (Gazdag Erzsi).  Ismert versek első sorai sokszor elhangoztak az elmúlt időszakban a Brenner Óvoda Hollán úti tagóvodájának udvarán. A kissé melegebb és naposabb idő örömmel töltötte el a gyermekeket, igyekeztünk az udvarra, hogy minél több időt tölthessenek önfeledt futkározással, játékkal a szabad levegőn. Nagy élmény volt a közös séta is Ági dadus néni házának udvarára, ahol a tavasz első hírnökében, a hóvirágban – valódi „virágtengerben” gyönyörködhettünk.

A csoportszobákban pedig lázas készülődés volt tapasztalható az elmúlt napok mindegyikén. Nemzetünk nagy ünnepére, az 1848-as hősök méltó ünneplésére készültünk. Festettünk zászlót, „magyarosat” – pirosfehérzöldet, „tudod óvó néni, olyan magyar földeset”; hajtogattunk csákót, amit maszatolva festettünk; díszítettünk pártát, kokárdát. Meneteltünk, mint a huszárok és közben énekeltük, hogy „aki nem lép egyszerre…” és bizony az együtt lépés még nem ment, de katonának éreztük magunkat a javából. Huszárok és menyecskék voltunk; várépítő munkások és vár romboló rossz emberek; hősök és győztesek. És közben sok beszélgetéssel, képeskönyv nézegetéssel, tablókészítéssel, mesékkel és versekkel igyekeztünk közel hozni az óvodás korosztály ilyen fiatal gyermekei számára az ünnep lényegét, a fontos, lelkesítő, a számukra megérthető és megélhető tartalmakat.

Kicsik még, nagyon kicsik a Hollán ovi lakói, de március 13-án és 14-én egy sereg apróság talán átérezte az ünnepit, az örömtelit! Hétfő reggel a Csendes percek ideje alatt felelevenítettük, mi is történt „egyszer régen, amikor egy nem jó császár bácsi volt a király országunkban”, hogyan indultak harcolni a katonák és nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor hol szavalta el a Nemzeti dalt. Mi történt és hogy történt – mindezt nehéz megérteni egy 3-4-5 éves apróságnak, de segítségünkre érkezett egy fiatal táncos fiú, aki korhű népviseletben verbunkos táncával harcba hívta fiainkat és lányainkat. A délelőtt folyamán pedig két huszár érkezett közénk, aki ruházatát és fegyverzetét megmutatva közelivé tette a gyermekek számára, mi is a katonásdi. Lóval érkeztek, „igazi fa lóval”, amire a bátor hősök felültek és lovagoltak, a még bátrabbak harcoltak is. A Vas Népe fotósa címlap fotót készített, az óvó nénik pedig fáradhatatlanul kattogtatták a fényképezőgépeiket, hogy az élmény maradandó legyen és a szülők is láthassák gyermekeik ünnepi napját.

És nem történt ez máshogy kedden sem, amikor már kora reggel katonák népesítették be az óvodát, hangos éneklés – „Jól van dolga a mostani huszárnak…” és „Fel, fel vitézek a csatára…!” – és verselések töltötték be a csoportszobákat. Zita néni táncba hívta az óvoda összes apróságát. A Halacskák megmutatták, hogy milyen ügyesen néptáncolnak és a Katicák közül többen örömmel ropták velük a táncot. Majd kezdetét vette egy hatalmas nemzeti színű zászló készítése. A Katica csoport festőszobává alakult és piros-fehér-zöld festékbe mártott tenyérrel nyomatoztunk. Mosoly, nevetés, kacagás töltötte be a csoportot és a mosdót, úsztunk a festékben, de az elkészült mű csodálatos lett. Az egyik utcafronti ablakra ragasztva hirdeti, hogy ügyes ovisok lakják az épületet. Az ablak előtt történt közös fotózás után elsétáltunk a Petőfi szoborhoz, ahol tisztelegve a hősök előtt letűztük zászlóinkat. A lemondás nagy teljesítmény egy 4 éves gyermek részéről, de a böjti időszak egyik számunkra is szép lemondása az volt, amikor egy kisfiú nehezen, de mégis „odaadta” a szobornak a saját, az „enyém” zászlóját. A szobor előtt közös énekléssel, verseléssel zártuk idei ünnepünket.

Szép, meghitt, örömteli együtt töltött idő volt az elmúlt időszak a kicsi Katicák és a nagyobbacska Halacskák életében. Azt gondoljuk, hogyha minden kisgyermek csak egy kicsit „felcsípett” valamit az elmúlt időszak eseményeiből, már közelebb kerülhetett ahhoz az érzéshez, hogy mi az – magyarnak lenni és magyarként ünnepelni hőseinket, nemzeti értékeinket.

Horváth Katalin Tímea

Fotók: a Hollán úti tagóvoda összes dolgozója

Nemzeti ünnep a hollán utcai oviban
^