„Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban!” (Benjámin László).  „Itt a tavasz, tudod-e, leheletét érzed –e?” (Gazdag Erzsi).  Ismert versek első sorai sokszor elhangoztak az elmúlt időszakban a Brenner Óvoda Hollán úti tagóvodájának udvarán. A kissé melegebb és naposabb idő örömmel töltötte el a gyermekeket, igyekeztünk az udvarra, hogy minél több időt tölthessenek önfeledt futkározással, játékkal a szabad levegőn. Nagy élmény volt a közös séta is Ági dadus néni házának udvarára, ahol a tavasz első hírnökében, a hóvirágban – valódi „virágtengerben” gyönyörködhettünk.

A csoportszobákban pedig lázas készülődés volt tapasztalható az elmúlt napok mindegyikén. Nemzetünk nagy ünnepére, az 1848-as hősök méltó ünneplésére készültünk. Festettünk zászlót, „magyarosat” – pirosfehérzöldet, „tudod óvó néni, olyan magyar földeset”; hajtogattunk csákót, amit maszatolva festettünk; díszítettünk pártát, kokárdát. Meneteltünk, mint a huszárok és közben énekeltük, hogy „aki nem lép egyszerre…” és bizony az együtt lépés még nem ment, de katonának éreztük magunkat a javából. Huszárok és menyecskék voltunk; várépítő munkások és vár romboló rossz emberek; hősök és győztesek. És közben sok beszélgetéssel, képeskönyv nézegetéssel, tablókészítéssel, mesékkel és versekkel igyekeztünk közel hozni az óvodás korosztály ilyen fiatal gyermekei számára az ünnep lényegét, a fontos, lelkesítő, a számukra megérthető és megélhető tartalmakat.

Kicsik még, nagyon kicsik a Hollán ovi lakói, de március 13-án és 14-én egy sereg apróság talán átérezte az ünnepit, az örömtelit! Hétfő reggel a Csendes percek ideje alatt felelevenítettük, mi is történt „egyszer régen, amikor egy nem jó császár bácsi volt a király országunkban”, hogyan indultak harcolni a katonák és nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor hol szavalta el a Nemzeti dalt. Mi történt és hogy történt – mindezt nehéz megérteni egy 3-4-5 éves apróságnak, de segítségünkre érkezett egy fiatal táncos fiú, aki korhű népviseletben verbunkos táncával harcba hívta fiainkat és lányainkat. A délelőtt folyamán pedig két huszár érkezett közénk, aki ruházatát és fegyverzetét megmutatva közelivé tette a gyermekek számára, mi is a katonásdi. Lóval érkeztek, „igazi fa lóval”, amire a bátor hősök felültek és lovagoltak, a még bátrabbak harcoltak is. A Vas Népe fotósa címlap fotót készített, az óvó nénik pedig fáradhatatlanul kattogtatták a fényképezőgépeiket, hogy az élmény maradandó legyen és a szülők is láthassák gyermekeik ünnepi napját.

És nem történt ez máshogy kedden sem, amikor már kora reggel katonák népesítették be az óvodát, hangos éneklés – „Jól van dolga a mostani huszárnak…” és „Fel, fel vitézek a csatára…!” – és verselések töltötték be a csoportszobákat. Zita néni táncba hívta az óvoda összes apróságát. A Halacskák megmutatták, hogy milyen ügyesen néptáncolnak és a Katicák közül többen örömmel ropták velük a táncot. Majd kezdetét vette egy hatalmas nemzeti színű zászló készítése. A Katica csoport festőszobává alakult és piros-fehér-zöld festékbe mártott tenyérrel nyomatoztunk. Mosoly, nevetés, kacagás töltötte be a csoportot és a mosdót, úsztunk a festékben, de az elkészült mű csodálatos lett. Az egyik utcafronti ablakra ragasztva hirdeti, hogy ügyes ovisok lakják az épületet. Az ablak előtt történt közös fotózás után elsétáltunk a Petőfi szoborhoz, ahol tisztelegve a hősök előtt letűztük zászlóinkat. A lemondás nagy teljesítmény egy 4 éves gyermek részéről, de a böjti időszak egyik számunkra is szép lemondása az volt, amikor egy kisfiú nehezen, de mégis „odaadta” a szobornak a saját, az „enyém” zászlóját. A szobor előtt közös énekléssel, verseléssel zártuk idei ünnepünket.

Szép, meghitt, örömteli együtt töltött idő volt az elmúlt időszak a kicsi Katicák és a nagyobbacska Halacskák életében. Azt gondoljuk, hogyha minden kisgyermek csak egy kicsit „felcsípett” valamit az elmúlt időszak eseményeiből, már közelebb kerülhetett ahhoz az érzéshez, hogy mi az – magyarnak lenni és magyarként ünnepelni hőseinket, nemzeti értékeinket.

Horváth Katalin Tímea

Fotók: a Hollán úti tagóvoda összes dolgozója

Nemzeti ünnep a hollán utcai oviban

Ahogy minden évben, idén is izgalmakkal, várakozással telve zajlott a farsangra való készülődés és a farsangolás. A gyerekek jókedvvel, vidáman, érdeklődve vettek részt minden tevékenységben, amelyek mindig valami újat, érdekeset tartogattak számukra. Itt gondolhatunk a rengeteg vizuális kezdeményezésre, ahol egyedi, színes, csodálatos álarcok, bohócok készültek, vagy akár a mondókákra, versekre, dalokra, mesékre, melyeket szívesen mondogattak akár játékidőben is. Az „Itt a farsang áll a bál” című dal napjaink részévé vált, a gyerekek bármikor képesek voltak énekelni, dudorászni.

A „nagy nap” eljövetelekor a gyerekek ötletesebbnél ötletesebb, egyéni és egyedi – fantasztikus maskarákba bújva, izgatottan, jókedvűen érkeztek az óvodába. A szabad játékidőben, amikor alkalom adódott bele-bele csempésztünk a tevékenységekbe mondókákat, dalokat, beszélgettünk a jelmezekről. A közös mondókázás, énekelgetés után a megérdemelt tombola is kiosztásra került, majd pedig a nap egyik fénypontjaként a finomságok kerültek terítékre. Az eszem-iszom után a csoportok egymásnak is bemutatták jelmezeiket, ismerkedtek, táncoltak és egy jót mulattak együtt. Ezt követően a tornateremben folytatódott a táncház, a közös móka Ákos és Ervin jóvoltából, akik gitározással, énekléssel hívták táncba a gyerekeket. Egy nagyon színvonalas, vidám, interaktív előadásban vehettünk részt. Öröm volt látni, hogy a gyerekek felhőtlenül, boldogan táncoltak, ugráltak, énekeltek. Az egyik szeretett versünk szavai, miszerint „Vígság legyen, ez a parancs!”, átszőtte a napot, és valóban vígságban, boldogságban éltük meg a farsangi mulatságot. Természetesen, ahogy az lenni szokott, a nagy izgalmakban és a mozgalmas délelőttben el is fáradtak a gyerekek, s a finom ebéd után hamar nyugovóra tértek. A farsangolás a pihenőidő után is folytatódott, ki-ki kedve szerint jelmezében folytatta a táncolást, éneklést, no és persze a játékot egészen addig, míg elérkezett a hazaindulás ideje. (Pungor Julianna)

Farsang a hollán utcai oviban